Gyakori mutatvány, hogy valaki azzal kérkedik a társaságban, hogy képes mozgatja a fülét – hasonló trükk még a nyelvforgatás vagy az orrnyalás is. A különleges képességet gyakran genetikusnak tekintik: vagy képes rá valaki, vagy egyáltalán nem. De tényleg nem lehet megtanulni?
Daniel J. Strauss, a németországi Saarlandi Egyetem idegtudományi és idegtechnológiai professzora szerint van egy jó hír azok számára, akik arról álmodoznak, hogy megtanulják akaratuk szerint mozgatni a fülüket – bár valószínűleg sokat kell majd gyakorolni hozzá.
Strauss a Live Science-nek elmondta, hogy tudományosan sikerült kimutatniuk, hogy a megfelelő vizuális visszajelzéssel az emberek képesek lehetnek a fülizmaikat „edzeni”.
Strauss kutatása, amelyet a Saarlandi Egyetem és a Missouri Egyetem professzoraival közösen végeztek, arra irányult, hogy kiderüljön, vajon a hangingerek ösztönözhetik-e az önkéntelen fülmozgásokat a vizsgálat 28 résztvevőjénél. Az eredmények a kutató szerint az első lépést jelenthetik afelé, hogy az emberek képesek legyenek a szándékos fülmozgatásokra – feltéve, ha bárkinek vannak ilyen szándékai.
Egyes állatok – például a kutyák, macskák, lovak és nyulak – akaratuk szerint mozgatják a fülüket, hogy jobban tudjanak bizonyos hangokra koncentrálni. Ez a képesség hasznos a ragadozók elkerülésében és egyes állatok esetében a táplálékkeresésben.
A macskáknak például 32 izom van mindkét fülükben. Ezzel szemben az emberi fülben mindössze 3 található.
A fül külső részét az embernél és más emlősöknél is fülkagylónak nevezik. Sok vadászó állatnál a fülkagyló mozgása és a szemmozgások kísérik egymást, lehetővé téve, hogy jobban összpontosítsanak a hallási vagy vizuális ingerekre.
Strauss azt feltételezte, hogy az emberben is „megmaradt egy csökevényes szemgödör-orientációs rendszer, amely neurális kövületként fennmaradt az agyban”.
Számos példa van egyébként az ilyen csökevényes struktúrákra (az emberi testen belüli olyan tulajdonságokra, amelyek az idő múlásával elvesztették funkciójukat): ilyen a bölcsességfog és a farokcsont is.
Stauss szerint az evolúció során az emberekből azért veszett ki a fül mozgatásának képessége a hangok irányába – amit a macskák, kutyák és majmok könnyedén meg tudnak tenni – , mert ez már nem szükséges a túlélésünkhöz.
Strauss azonban felvetette, hogy ahelyett, hogy teljesen eltűnt volna, az erre a funkcióra való képességünk inkább csak „berozsdásodott” – az elképzelését pedig a kutatásai is alátámasztották.
Az eredmények szerint tehát mindannyian képesek vagyunk mozgatni a fülünket, és ezt a mozgást hangok is kiválthatják. Strauss azonban elismerte, hogy ezek a mozgások alig észrevehetőek.
Na de miért képesek sokan mozgatni a fülüket?
Strauss kutatásai azt sugallják, hogy bár mindenki képes valamilyen mértékben mozgatni a fülét, „egyes emberek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy könnyebben mozgassák a fülüket, mint mások”.
A kutató szerint a fül körüli erősebb izmok mindenképpen segítenek ebben.
Nagyon kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy a fülmozgatás képessége örökletes-e, de egy 1949-ben végzett, a Hereditas című folyóiratban megjelent tanulmány arra utal, hogy valaki nagyobb valószínűséggel képes mozgatni a fülét, ha valamelyik szülője képes rá.
A tanulmány, amely 174 ember fülmozgatási képességét vizsgálta, azt találta, hogy négyből majdnem három (74%) olyan embernek, aki tudta mozgatni a fülét, volt olyan szülője, aki ugyanezzel a képességgel rendelkezett.
És vajon képes lehet valaki mozgatni a fület, ha hajlandó kemény órákat beletenni abba, hogy megtanulja a képességet, akárcsak Mr. Bean?
Talán mindenki képes lehet rá
– mondta a nem túl magabiztos választ Strauss.