Egy újonnan közzétett tanulmány ismét felfedezte a történelem egyik legkülönösebb agysérülési esetét. Az úgynevezett „M. beteg” 1938-ban, a spanyol polgárháború idején kapott fejlövést, és amikor felébredt, fordítva látta a világot.
Egy 1938 tavaszán egy 25 éves férfit a spanyol polgárháború valenciai frontján lövés érte, amely részben elpusztította az agykéreg gerincét a bal parieto-okcipitális régióban. Amikor két héttel később magához tért, a katona megdöbbentő változást tapasztalt: bizonyos körülmények között fordítva látta a világot. A 28 éves orvos, Justo Gonzalo egy közeli katonai kórházban látta el a beteget.
A sebesült csodával határos módon túlélte a súlyos sérülést, anélkül, hogy műtétre vagy különleges ellátásra szorult volna. Gonzalo rájött, hogy az egyedülálló eset – akit M páciensnek nevezett el – rávilágíthat az emberi agy különös működésére.
Ez is érdekelhet: Így élt túl egy pilóta 20 percet egy repülőgépen kívül
Az orvos és M túlélték a háborút, és még majdnem fél évszázadon át, Justo Gonzalo 1986-ban bekövetkezett haláláig tartották a kapcsolatot. Az orvos lánya, Isabel Gonzalo Alberto García Molina neuropszichológussal együtt leporolta apja archívumát – több száz dokumentumot és fényképet tartalmazó dossziékat –, hogy újra megvizsgálják az ügyet.
Abban az időben a tudományos közösség megosztott volt. Voltak, akik az agyat egy egésznek tekintették, és akadtak olyanok is, akik kemény határokat húztak az agyi régiók között. Gonzalo egy köztes hipotézist javasolt, amely a háborúban lövést ért férfi sérülésein alapult: az agy dinamikájának elméletét, ami szerint a szerv funkciói fokozatos átmenetekkel oszlanak meg.
Unsplash/Robina Weermeijer
Isabel Gonzalo, aki fizikus és a madridi Complutense Egyetem professzora, gyerekkorában többször is találkozott a sérült katonával.
M, amikor pihent, nagyobb ingerek nélkül is, tükrözve és olykor fejjel lefelé látta a világot, amelyben a tárgyak háromszorosan és zöldre színezve jelentek meg. A hallási és tapintási érzékelése is fordított volt, így a hangok és az érintések az ellenkező oldalon jelentek meg az elméjében.
M bármilyen irányból a karórájára tudott nézni, hogy ellenőrizze az időt
– emlékezett vissza Isabel.
A 20. század elején Spanyolország az emberi agy tanulmányozásának egyik fellegvára volt. Santiago Ramón y Cajal kutató még 1888-ban kimutatta, hogy a gondolkodó szerv nem egy diffúz tömeg, ahogyan azt korábban hitték, hanem egyes sejtekbe, neuronokba szerveződik. Cajal 1906-ban orvosi Nobel-díjat kapott felfedezéséért.
Idővel pedig tehetséges tanítványok vették körü, mint például a neurológus Gonzalo Rodríguez Lafora, aki a polgárháború kitörésekor Justo Gonzalo-t toborozta, hogy dolgozzon vele a Koponya Trauma Központban. Gonzalo ott találkozott M beteggel és még több száz másik sebesülttel.
A páciensek alkalmazkodóképessége megdöbbentő volt számára, amint azt az orvos az 1945 és 1950 között két kötetében le is írt.
M furcsának találta a rendellenességeit, amikor például embereket látott fejjel lefelé állványzaton dolgozni. De általában ezek a zavarok teljesen vagy majdnem teljesen észrevétlenül maradtak a sérült számára. Az állapotuk miatt nem aggódtak, hanem inkább úgy tekintettek rájuk, mint valami átmeneti dologra, ami nem befolyásolja vagy veszélyezteti a mindennapi életüket. M is hajlamos volt lekicsinyíteni a tüneteit
– írta Gonzalo.
Alberto García Molina hangsúlyozza, hogy a neurológia története tele van ehhez hasonló bizarr esetekkel, mint például Phineas Gage amerikai vasútasé, aki túlélte, hogy egy vasrúd szúrt át az agyát. A korábban nyugodt ember agresszívvá és közönségessé vált. De David Ferrier brit orvos is megemlítette Gage esetét Az agyi betegségek lokalizációja című 1878-as előadásában, amelyben úttörő módon konkrét funkciókat társított az agykéreg meghatározott területeihez.
Olvasd el ezt is! 5 túlélhetetlennek gondolt baleset, amiben végül senki nem vesztette életét
García Molina elmagyarázta, hogy az 1930-as években a moduláris szemlélet volt az uralkodó.
Az agyat úgy tekintették, mint valamilyen kis dobozokat. Úgy vélték, ha megváltoztatnak egy dobozt, akkor konkrét deficit keletkezik. Dr. Gonzalo számára a moduláris elméletek nem tudták megmagyarázni az M beteggel kapcsolatban felmerült kérdéseket, ezért elkezdte megalkotni az agy dinamikájáról szóló saját elméletét, szakítva az agy működéséről alkotott addigi hegemón látásmóddal
– magyarázta a neuropszichológus.
Az M és Gonzalo közötti levelek megerősítették, hogy a világot fejjel lefelé látó férfi nem kapott nyugdíjat sebesült veteránként.
Apám csodálta őt, mert nagyon okos ember volt, aki képes volt gondoskodni magáról és a földeken dolgozni
– nosztalgiázott Isabel Gonzalo, és úgy véli M az 1990-es évek végén halhatott meg.
Az emberi agy működésének megértéséhez hozzájárult férfi kilétét azonban soha nem hozták nyilvánosságra.