A népszerűség fontos a gyermekek és a serdülők számára. Sokak szerint fontosabb, hogy népszerűek legyünk, mint hogy barátaink legyenek, mert a népszerűség a presztízs, a dominancia és a társadalmi státusz jelzője. Egyes gyerekek közösséget szem előtt tartó eszközökkel válnak népszerűvé, míg más népszerű gyerekek paradox módon bomlasztóak és agresszívek. Egy tanulmány az utóbbi csoportot vizsgálta.
A Floridai Atlanti Egyetem kutatóinak longitudinális vizsgálata azt az újszerű hipotézist tesztelte, hogy az agresszív és bomlasztó gyerekek gyakori konfliktusokat vállalnak az osztálytársakkal, hogy megerősítsék pozíciójukat a csoportban és növeljék népszerűségüket – szemlézte a tanulmányt a PhysOrg.
A Personality and Individual Differences című folyóiratban közzétett vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kortársak által jelzett agresszió és bomlasztó magatartás magasabb kezdeti szintje összefüggött a kortársak által jelzett népszerűség növekedésével a félév során, különösen azon gyermekek esetében, akik gyakori nézeteltérésekről számoltak be a társaikkal.
Mivel az agresszió általában konfliktus keretében keletkezik, ebből következik, hogy az agresszív gyerekekkel való konfliktusok implicit fenyegetést hordoznak a sérülés veszélyével. Az agresszió elkerülése érdekében az osztálytársak hajlamosak behódolni, ami látható bizonyítékot nyújt a dominanciáról, és elősegíti a népszerűség rövid távú növekedését – derült ki a kutatásból.
Bár nem tartjuk valószínűnek, hogy a vitatkozás önmagában a népszerűség alapja lenne, de jelezheti a társaknak a hajlandóságot arra, hogy a célok elérése érdekében az egyén hajlandó a viszálykodásra. Mivel a konfliktus magában hordozza az eszkaláció lehetőségét, felerősíti azokat a veszélyeket, amelyek az agresszív és bomlasztó gyerekek keresztezésekor jelentkezhetnek. A gyakran konfliktusba kerülő agresszív gyerekeknek nem kell mindig kényszerhez folyamodniuk; a kellemetlen viselkedés puszta kilátásba helyezése is ráveheti a többieket, hogy engedelmeskedjenek
– mondta Brett Laursen, a tanulmány vezető szerzője.
A vizsgálat résztvevői 8 és 12 év közötti floridai gyerekek voltak, akik olyan általános iskolába jártak, amelynek közössége etnikai hovatartozás és társadalmi-gazdasági státusz szempontjából tükrözte az állami iskolai tanulóinak populációját.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy önmagában a konfliktus nem a társas státusz megszerzésének eszköze. Mégis hatékony eszköz lehet, amely felerősíti a népszerűség bizonyos formáit megalapozó tulajdonságokat.