Sikerült azonosítani azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt valaki nagyobb valószínűséggel állítja, hogy hallja a halottak hangját.
Egy tavaly közzétett kutatás szerint a különböző feladatokban való elmélyülésre való hajlam, a gyermekkorban tapasztalt szokatlan hallási élmények és a hallási hallucinációkra való nagyfokú fogékonyság mind erősebben előfordul azoknál, akik szerint telepatikus képességekkel rendelkeznek – szemben az „általános” személyekkel.
A kutatók szerint a felfedezés segíthet jobban megérteni az olyan mentális betegségeket, mint a skizofrénia vagy a különböző auditív hallucinációkat – írja a ScienceAlert.
Nagy tudományos érdeklődés van az olyan emberek iránt, akik azt állítják magukról, hogy rendelkeznek a tisztánlátás vagy a „tisztahallás” képességével (az az élmény, hogy külső inger hiányában látunk vagy hallunk valamit, és ezt sokan a halottak szellemeinek tulajdonítják) – mind a vallási és spirituális élményeket vizsgáló antropológusok, mind a kóros hallucinációs élményeket tanulmányozó tudósok érdeklődnek a téma iránt.
A kutatók különösen azt szeretnék jobban megérteni, hogy egyes hallucinációs élményt átélő emberek miért számolnak be spirituális élményről is, míg mások sokkal nyomasztóbbnak találják ezt az impulzust, és mentális diagnózist kapnak.
A spiritiszták általában szokatlan hallásélményekről számolnak be, amelyekre pozitív dologként tekintenek – az impulzusok korán kezdődnek, és állításuk szerint gyakran képesek is kontrollálni. Peter Moseley pszichológus, az angliai Northumbria Egyetem munkatársa szerint mindezt fontos megérteni, mert segíthet másoknak a nyomasztó vagy nem kontrollálható hanghallási élményekben.
A fentebb említett tanulmányban 65 „tisztán halló” médiumot toboroztak és kérdeztek meg, valamint 143, a közösségi médián keresztül megkeresett személy vizsgáltak, hogy megállapítsák, mi különbözteti meg a spiritisztákat azoktól, akik nem számolnak be a halottak hangjairól.
Összességében a spiritiszták 44,6 százaléka számolt be arról, hogy naponta hall hangokat, és 79 százalékuk mondta, hogy az élmények a mindennapi életük részét képezik. És bár a legtöbben arról számoltak be, hogy a hangokat a fejükben hallják, 31,7 százalékuk azt mondta, hogy a hangok külső forrásból származtak.
A felmérés eredményei szembetűnőek voltak
Az általános lakossághoz képest a spiritiszták sokkal nagyobb mértékben hittek a paranormális dolgokban, és kevésbé törődtek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk.
A spiritiszták összességében fiatalon, átlagosan 21,7 éves korukban szerezték első hallásélményüket.
Emellett arról is beszámoltak, hogy hajlamosabbak voltak a hallucinációszerű élményekre. A kutatók megjegyezték, hogy tapasztalataik előtt általában nem hallottak a spiritizmusról, inkább válaszok keresése közben találkoztak vele.
A másik csoportban ugyan voltak, akik hittek a paranormális jelenségekben, de náluk a hallucinációkra való fogékonyság nem vagy csak alig volt jellemző. Viszont csoportokban nem volt különbség a paranormális dolgokban való hit és a vizuális hallucinációkra való fogékonyság szintje között.
Az eredmények a kutatók szerint arra utalnak, hogy aki „hallja” a halottak hangjait, az nem nem a csoportnyomás, a szociális környezet vagy a paranormális jelenségekbe vetett hit miatt teszi. Ehelyett csupán azért hisznek vagy fogadják el a spiritizmus létezését, mert az egybeesik a tapasztalataikkal, és személyes jelentőséggel bír számukra.