Veled is előfordult már, hogy valamire teljesen másképp emlékeztél, mint ahogy az valójában megtörtént? Ha a kérdésre igen a válasz, egy percig se aggódj, nem veled van a hiba. A kutatások szerint ugyanis az emberek egy szempillantás alatt képesek hamis emlékeket létrehozni.
A jelenséget legutóbb az Amszterdami Egyetem kutatói vizsgálták. Az intézmény tudósai négy kísérletsorozat során összesen 534 embernek mutatták meg a latin betűs ábécét tényleges formájában, valamint tükörfordításban – derül ki a ScienceAlert beszámolójából.
Ezt követően néhány résztvevőnek egy interferencia-diát mutattak, amelyen véletlenszerűen voltak elhelyezve a betűk, majd azt kérték tőlük, hogy idézzenek fel egy konkrét betűt az első diáról – ennek a műveletnek az volt a célja, hogy összezavarja az alanyok emlékeit.
Fél másodperccel az első dia megtekintése után az emberek közel 20 százalékánál már kialakult a célbetű illuzórikus emléke; ez az arány 3 másodperc elteltével 30 százalékra nőtt.
Az emberi agy aszerint módosítja az emlékeket, hogy mire számít. Mivel a vizsgálatba bevont emberek annyira ismerik a latin ábécét, az agyuk arra számított, hogy a betűket a tényleges tájolásukban látják.
Amikor a betűk tükörképesen jelentek meg (Ɔ a C helyett), az emberek nagyobb valószínűséggel emlékeztek az álbetűre, mint valódi betűre, még akkor is, ha csak ezredmásodpercek teltek el.
Ez is érdekelhet! 7 egészséges szokás, ami csökkentheti a demencia kockázatát
Úgy tűnik, hogy a rövid távú memória nem mindig pontosan tükrözi azt, amit éppen érzékeltünk. Ehelyett az emlékezetet az alakítja, hogy mit vártunk látni, már az első emléknyom kialakulásától kezdve
– nyilatkozták a kutatást vezető tudósok, akik azt is hozzátették, hogy minél több idő telik el a hamis emlékképzet létrejötte és felidézése között, az alanyok annál biztosabban állították biztosnak a téves emléket.
Figyelmedbe ajánljuk! 6 élelmiszer, amivel felturbózhatod az agyműködésed
De mi állhat a háttérben?
A hamis hosszú távú emlékek hátterében feltehetően a „homályos nyomelmélet” áll, amely szerint az emlékezet két részből áll: egy szó szerinti részből, amely a valóságban történt, és egy lényegi részből, amelyben a személy szemantikai elemzés alapján értelmezi az esemény jelentését.