Szombaton és vasárnap, október 8-án és 9-én a Föld feletti égboltot lángoló űrsziklák és por fogja beragyogni az éves Drakonida meteorraj idején. Sajnos azonban a tetőző Vadászhold háttérbe szoríthatja az idei hullócsillag-látványosságot.
A meteorzáporok akkor keletkeznek, amikor a Föld áthalad az üstökösök által hátrahagyott kőzettörmelék felhőin. A Drakonidák idején bolygónk a 21P/Giacobini-Zinner üstökös által hátrahagyott apró, jeges sziklák millióival ütközik, amely a NASA szerint 6,5 évente egyszer halad át Naprendszerünkön és keresztezi a Föld pályáját.
Ahogy ezek a kis „üstökösmorzsák” ezrével bukdácsolnak a Föld légkörében, néhányuk láthatóan lángra kap, és az égbolton átrepülve hivatalosan meteorokká alakulnak.
A legtöbb ilyen űrszikla jóval azelőtt elég, hogy elérné a bolygó felszínét, bár néhány kiválasztott elég nagy lehet ahhoz, hogy túlélje az ereszkedést, és meteoritként a földbe csapódjon.
Bár a meteorzáporok során látott meteorok valójában közvetlenül felettünk vannak a légkörben, úgy tűnik, mintha távoli csillagképekből érkeznének. Ezért az egyes záporokat arról a csillagképről nevezik el, ahonnan a meteorok látszólag származnak.
Ebben az esetben ez a Draco, a sárkány csillagkép − egy északi égitest, amelynek kígyózó farka a Nagy és a Kis Búvár között kígyózik.
Fotó: Shutterstock
Egy átlagos évben a NASA szerint a Drakonidák idején óránként 10-20 meteorra számíthatnak az eget figyelők.
Az e havi telihold azonban valószínűleg a legtöbbjüket sajnos túl fogja szárnyalni fényerejével. A legjobb esélyt a meteorok észlelésére az adja, ha a lehető legsötétebb helyre megyünk, ahol legalább 30 percig hagyjuk, hogy a szemünk alkalmazkodjon a sötétséghez.
Nincs szükség távcsőre ahhoz, hogy meglessük a bolygónk légkörében zajló látványosságot. De ha közelebbről szeretnénk nézni a Holdat, vagy csak szeretnénk feldobni a csillagmegfigyelési játékot, természetesen egy távcső mindig jó szolgálatot tehet.
Forrás: Live Science