Bár már számtalan szondát küldtünk már a Jupiterhez, a vad légkörrel rendelkező gázóriás még így is tartogat számunkra újdonságokat.
A tudósok nemrégen felfedeztek egy nagy sebességű, mintegy 4800 kilométer széles áramlatot, amely a bolygó egyenlítője körül, a felhőréteg felett száguld.
Ezt is olvasd el! Annyi Jupiter-szerű bolygó lehet a Naprendszerekben, hogy az mindent megváltoztathat
Minderre nem derül volna fény a James Webb-űrteleszkóp segítsége nélkül. A felvételek új betekintést nyújtanak a Jupiter szélsőséges időjárásának furcsa dinamikájába, egy olyan rendszerbe, amelyet eddig homály fedett.
Ez olyasmi, ami teljesen meglepett minket. Amit eddig elmosódott foltoknak láttunk a Jupiter légkörében, az most éles vonásokként jelenik meg, amelyeket a bolygó gyors forgásával együtt követni tudunk
– mondja Ricardo Hueso spanyol csillagász, a tanulmány vezetője. A világos és sötét felhősávok – amelyeket zónáknak vagy öveknek hív a tudomány – váltakozó csíkjai nemcsak különböző magasságokban kavarognak a Jupiter körül, hanem ellentétes irányban is haladnak. Ennek oka sem ismert egyelőre.
Ez is érdekelhet: Ez az oka annak, hogy nem láthatod a Jupiter gyűrűjét
A James Webb a Jupiterről az év elején kiadott közeli infravörös felvétele szinte olyan, mintha az óriásbolygó fotónegatívja lenne. A képek közeli elemzésével Hueso és kollégái megállapították, hogy az erőteljes áramlat az eddig titokzatos régióban, körülbelül 40 kilométerrel a felhők teteje felett helyezkedik el, és lélegzetelállító, óránként 515 kilométeres sebességgel halad körbe.
A kutatók szerint ennek nagyon érdekes következményei lehetnek a Jupiter időjárási mintázatára nézve. Összehasonlították a Hubble űrteleszkóp megfigyeléseiből származó adatokat az alacsonyabb felhőszintekkel, amelyek ennek a sebességnek mindössze a felével haladnak.
A Jupiter egyenlítői sztratoszférájában a szelek és a hőmérséklet bonyolult, de megismételhető mintázata uralkodik, magasan a felhőkben és a ködökben lévő szelek felett, amelyeket ezeken a hullámhosszakon mérünk
– magyarázta Leigh Fletcher angol kutató.
A kutatás eredetileg a Nature Astronomy című szaklapban jelent meg.