A hőhullámok az éghajlat változásával egyre jobban felerősödnek – hosszabb ideig tartanak, gyakoribbá válnak és egyre melegebbek lesznek. De mikor lesz annyira meleg, hogy még a szokásos napi tevékenységünket se tudjuk majd elvégezni?
A válasz túlmutat a hőmérőn látható hőmérsékleten: a páratartalom majdnem ugyanennyit számít. A The Conversation cikkében megjelent tudományos beszámoló szerint a kettő kombinációja hamarabb válhat veszélyessé, mint azt a tudósok korábban hitték
A szakembereket aggasztja a magas páratartalommal párosuló extrém hőség gyakorisága, amelyet a megfigyelők „nedves hőmérsékletként” mérnek.
A nedves hőmérséklet 100%-os relatív páratartalom esetén megegyezik a levegő hőmérsékletével (száraz hőmérséklet); alacsonyabb páratartalom esetén a nedves hőmérséklet alacsonyabb, mint a száraz hőmérséklet a párolgási hűtés miatt.
A 2022 májusában és júniusában Dél-Ázsiát sújtó hőhullámok idején a pakisztáni Jacobabadban 33,6 Celsius-fokos nedves hőmérsékletet mértek, Delhi pedig ezt is meghaladta – közel a párás meleghez való emberi alkalmazkodóképesség elméletileg meghatározott felső határához.
A szakértők gyakran hivatkoznak egy 2010-ben közzétett tanulmányra, amely becslések szerint a 35 Celsius-fokos nedves tompa hőmérséklet – ami 50 százalékos páratartalom mellett brutális, 46 Celsius-foknak felel meg – lenne a biztonságos felső határ, amely felett az emberi test már nem képes magát a test felszínéről a verejték elpárolgásával hűteni, hogy stabilan fenntartsa a test maghőmérsékletét.
Ezt a határértéket csak a közelmúltban tesztelték embereken laboratóriumi körülmények között. Mint kiderült, a mostani tesztek eredményei még nagyobb aggodalomra adnak okot.
Mennyire forró a túl forró?
A cikkben szereplő szerzők a „mennyire forró a túl forró?” kérdést szerették volna megválaszolni, amiért fiatal, egészséges férfiakat és nőket vittek a Pennsylvania Állami Egyetem Noll laboratóriumába, hogy ellenőrzött környezetben tapasztalják meg a hőstresszt.
A kísérletek betekintést nyújtanak abba, hogy a hőmérséklet és a páratartalom mely kombinációi kezdenek károsak lenni még a legegészségesebb emberek számára is.
Minden résztvevő lenyelt egy kis telemetriás tablettát, amely a testük maghőmérsékletét figyelte. Ezután egy környezeti kamrában ültek, és csak annyira mozogtak, hogy szimulálják a mindennapi élet minimális tevékenységeit, például a főzést és az étkezést. A kutatók lassan növelték a kamra hőmérsékletét vagy a páratartalmat, és figyelték, mikor kezdett emelkedni a kísérleti személy maghőmérséklete.
A hőmérsékletnek és a páratartalomnak azt a kombinációját, amikor az egyén maghőmérséklete emelkedni kezd, „kritikus környezeti határértéknek” nevezik. E határértékek alatt a szervezet képes hosszú távon viszonylag stabilan tartani a maghőmérsékletet. A határértékek felett a maghőmérséklet folyamatosan emelkedik, és a hosszan tartó kitettség esetén megnő a hővel kapcsolatos rosszullétek kockázata.
Amikor a test túlmelegszik, a szívnek keményebben kell dolgoznia, hogy a véráramot a bőrbe pumpálja a hő elvezetése érdekében. A legsúlyosabb esetben a hosszan tartó kitettség hőgutát eredményezhet, ami életveszélyes, és azonnali és gyors hűtést és orvosi kezelést igényel.
A kutatók kísérlete azt mutatta, hogy ez a felső környezeti határérték még az elméletileg feltételezett 35 Celsius-foknál is alacsonyabb.
100%-os páratartalom mellett 31 Celsius-fok, vagy 38 fok, ha a páratartalom 60%-os
A jelenlegi hőhullámok világszerte megközelítik, vagy akár meg is haladják ezeket a határértékeket.
A forró, száraz környezetben a kritikus környezeti határértékeket nem a nedvességtartalom határozza meg, mivel a test által termelt izzadság szinte teljes egészében elpárolog, ami hűti a testet. Az ember által izzadni képes mennyiség azonban korlátozott, és a magasabb léghőmérsékletből is több hőt nyerünk.
Fontos kiemelni, hogy ezek a maximális határértékek: még az alacsonyabb hőmérséklet és a páratartalom is megterhelheti a szívet és a testet.
És bár a határértékek túllépése nem feltétlenül jelenti a legrosszabb forgatókönyvet, a hosszan tartó kitettség a veszélyeztetett népességcsoportok, például az idősek és a krónikus betegségekben szenvedők számára végzetes lehet.
Beszédes, hogy a 65 év feletti emberek teszik ki a hőhullámok áldozatainak mintegy 80-90 százalékát.
A mostani (és a jövőbeli) kánikulákban mindig ügyeljünk a megfelelő hidratáltságra és a hűsítő vagy árnyékos helyekre keresése – akár rövid időre is.