Ugyan további munkára lesz szükség, hogy a kutyák viselkedése mögött meghúzódó genetikát szét lehessen választani, de az új eredmények azt sugallják, hogy a modern tenyésztők nem gyakoroltak akkora hatást a kutyákra, mint gondoltuk.
A kutyafajtákhoz régóta kötünk bizonyos viselkedésformákat és temperamentumot, de furcsa módon egy új genetikai tanulmány szerint a fajta önmagában nem jósolja meg a kutyák viselkedését.
A Science folyóiratban megjelent vizsgálatban a kutatók 2155 kutya – köztük 78 fajtatiszta kutyafajta és keverékek – genomját vizsgálva kifejezetten kevés olyan genetikai változatot találtak, amely magyarázatot adhatna a kutyák viselkedésére – írja a ScienceAlert.
A kutyatulajdonságokat több mint 18 ezer fajtatiszta kutyatulajdonos megkérdezésével állították össze a kutatók.
Összesen végül 11 olyan pontot sikerült azonosítani a kutyák genomjában, amelyek erősen összefüggnek a viselkedési tulajdonságokkal, például azzal, hogy a kutya mennyire követi az utasításokat vagy mennyire vonyít.
Ezek közül azonban egyik sem volt specifikus a kutyafajtára.
Mint kiderült, a fajta az egyes kutyák között azonosított viselkedésbeli eltéréseknek csak 9 százalékát tudta megmagyarázni, és egyetlen viselkedési tulajdonság sem volt kizárólag egy kutyafajtára jellemző.
Ezzel szemben a kutya kora és neme erősebb előrejelzője volt az állat viselkedésének.
A legtöbb kutyafajtával, amellyel ma találkozhatunk, csak az elmúlt egy-két évszázadban lettek törzskönyvezve, esztétikai vagy fizikai ideálok alapján. Ezt megelőzően a kölyköket annak alapján választották ki, hogy milyen jól fognak vadászni, őrködni vagy terelni.
Az olyan összetett tulajdonságok, mint a viselkedés, amelyek sok apró gén egymásra és a környezetre gyakorolt kölcsönhatásából erednek, minden bizonnyal öröklődhetnek egyik kutyagenerációról a másikra, de tanulmány szerint a modern állattartóknak nem volt elég idejük ahhoz, hogy valóban hatással legyenek a ma ismert fajtákra.
Legalábbis őseink befolyásához képest.
A kutatók mindössze finom genetikai különbségeket találtak a kutyák viselkedésében fajtáról fajtára.
A labradornál például nem volt számottevő összefüggés a fajta és az emberi szociabilitás között – annak ellenére, hogy a fajtatiszta labradorok tulajdonosai ezt a fajta egyik legfontosabb tulajdonságának tekintették.
Leegyszerűsítve: úgy tűnik, hogy egy labrador genetikája nem tesz szociálisabbá egy korcs kutyát a jövőben.
Ha a szerzőknek igazuk van, és a fajták viselkedésével kapcsolatos feltételezéseink tényleg túlzóak, akkor minden bizonnyal megalapozatlan a különböző országok tiltásai is, ami az egyes „agresszív” kutyafajtákat tartását tiltja.
A tanulmány az elsők között van, amely a kutyák fajtafüggő viselkedése mögött meghúzódó genetikát vizsgálja, de korábbi tanulmányok is megállapították már, hogy a kutyák viselkedésének fajtán belüli eltérései szinte egyenértékűek a fajták közötti eltérésekkel.