Ma a nagy fehér cápákat simán elintézik a gyilkos bálnák, de a cápák rettegett őse akkora volt, hogy bármit felfalt könnyedén pár harapással és uralta a vizeket.
A félelmetes megalodon (Otodus megalodon) egy óriáscápa volt, amely évmilliókkal ezelőtt uralta a világ óceánjait. Félelmetes hírneve ellenére a híres ragadozó nagyon kevés nyomot hagyott létezéséről. Egy kivételesen jól megőrződött fosszílián végzett új kutatás révén most megkaptuk a kihalt hal első 3D-s modelljét, amelyből kiderül, hogy gyorsabban tudott száguldani, mint bármelyik mai óceánban élő cápa. Sőt, a tudósok szerint olyan nagy volt, hogy mindössze öt harapással képes volt felfalni egy egész zsákmányt, amely akkora volt, mint a mai csúcsragadozók: a nagy, 8 méteres orkák, amelyek napjaink legrettegettebb cápáit, a nagy fehér cápát terrorizálják.
Valójában a megalodon könnyedén lenyelhetett volna egy fehér cápát egészben. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a megalodon volt a legdurvábbak legdurvábbja az őskorban és ami még fontosabb, jobb képet kaphatunk arról, hogy milyen szerepet játszott az általa uralt óceáni ökoszisztémákban. A megalodon összerakása a fosszilis feljegyzésekből egyfajta folyamatos rejtély volt. Körülbelül 23 millió évvel ezelőtt jelent meg a színen, és körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt halt ki, ismeretlen okokból. Csak a kolosszális méretét ismerjük és tudjuk megbecsülni az idő viszontagságait túlélő, elég erős részei – főként az emberi kéz nagyságáig terjedő fogai – alapján. De nem a fogak a cápák egyetlen olyan részei, amelyek megkövesedhetnek.
Porcos csontvázának sűrűbb részei – különösen a csigolyák – megfelelő körülmények között szintén megmaradhatnak. Az 1860-as években valami elképesztőre bukkantak a tudósok: egy kivételesen jól megőrződött, nagyrészt ép megalodon gerincre. A cápafogak gyakori fosszíliák, mivel kemény összetételük miatt jól megőrződnek. Csontvázuk azonban porcból áll, ezért ritkán fosszilizálódnak. A Belga Királyi Természettudományi Intézetből származó megalodon csigolyaoszlop ezért egyedülálló fosszília. A cápák sokféle alakúak és méretűek lehetnek. A megalodonról úgy gondolják, hogy meglehetősen hasonlít a fehér cápákra (Carcharodon carcharias), annak ellenére, hogy a két faj nem ugyanabba a cápafélék családjába tartozik.
Tény, hogy nem teljesen tudjuk, hogyan nézett ki a megalodon, de ezt a gerincoszlopot alapul véve a kutatócsapat megépítette az eddigi szerintük legpontosabb megalodon-modellt. Az oszlop minden egyes csigolyájának méréseivel és szkennelésével kezdték. Ezek a felvételek képezték a teljes megalodon gerinc rekonstrukciójának alapját. Ezután az Egyesült Államokban található megalodonfogak szkenneléséből hozzáadták a megalodon fogakkal teli szájat. Végül egy dél-afrikai fehér cápa 3D szkennelését használták fel a test kitöltéséhez a rekonstruált gerinc és állkapocs körül. Tudjuk, hogy a megalodon széles körben elterjedt volt, maradványait az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálták, ami arra utal, hogy a cápa valóban uralta a világ óceánjait.
A csapat megállapította, hogy a Megalodon utazósebessége több mint 5 kilométer volt óránként, szemben a fehér cápák 3 kilométer/órás sebességével. A belga megalodon, amelynek gerince a modell gerincét alkotta, valószínűleg 16 méter körüli hosszúságú volt; más csigolyák alapján akár 20 méteresre is megnőhetett. A belga megalodon szája a kutatócsoport modellje alapján 1,8 métert nyithatott volna, gyomrának kapacitása pedig körülbelül 9,6 köbméter lehetett. Ezekből a mérőszámokból a csapat arra következtetett, hogy egy körülbelül 8 méter hosszú zsákmányállatot – ami egy kifejlett kardszárnyú delfin, más néven gyilkos bálna mérete – a megalodon mindössze öt harapás alatt teljesen elfogyaszthatott.
Egy ilyen étkezés kalóriamennyisége elegendő lenne ahhoz, hogy a megalodon két hónapig eléldegéljen a Föld óceánjaiban. Ez hasonló a fehér cápákhoz, amelyek egy-két hónapig is kibírják evés nélkül, ha elég nagy adagot kapnak. Ez azt jelenti, hogy a megalodon eltűnése a Föld óceánjaiból talán jelentősebben megváltoztatta a tenger alatti ökológiát, mint azt eddig gondoltuk. Ennek az ikonikus óriáscápának a kihalása valószínűleg hatással volt a globális tápanyagszállításra, és felszabadította a nagytestű cetféléket az erős ragadozói nyomás alól.
(Forrás: ScienceAlert)