Egy intenzív kitöréssorozat a Napon erős geomágneses vihart válthat ki a Földön a mai nap folyamán (augusztus 18-án), ami a sarkvidékektől délebbre lenyűgöző sarki fényt idézhet elő.
A geomágneses vihar, amely az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) szerint G3-as kategóriájú, a Nap felső légkörében lévő „lyukból”, a koronából fújó erős napszél és a Föld mágneses mezeje közötti kölcsönhatások eredményeként alakul ki. A vihar további üzemanyagot kap két koronakidobódásból (CME), amelyek a hét elején törtek ki a Napból, és jelenleg úton vannak a bolygó felé.
Az űridőjárás-előrejelzők még várják, hogy a két CME elérje a NOAA Deep Space Climate Observatory (DSCOVR) műholdját, amely mintegy 1,5 millió kilométerre van a Földtől a Nap felé, hogy pontos képet kapjanak az említett CME-k által hordozott mágneses mező erősségéről és irányáról – áll a NOAA közleményében.
A CME-k a Napból származó mágnesezett plazma kitörései, amelyek a napfoltokból szabadulnak ki, amikor ezekben a régiókban a feszített mágneses vonalak átmenetileg megszakadnak. Az elmúlt héten az űridőjárás-szakértők több CME-kitörést észleltek, de ezek többsége nem a Föld felé irányult.
A brit Met Office időjárás-előrejelző intézet szerint jelenleg 10 aktív napfolt van a Nap látható részén, amelyek napkitöréseket és CME-ket generálnak. A jelenleg a Föld felé tartó két CME mindkettő egy „összetett” napfoltból tört ki, amelyet a NOAA 3078-as régiónak nevez. Ez a Nap délnyugati részén található régió jelenleg a legnagyobb és legaktívabb terület a Nap látható korongján, és erős, mágnesesen összetett foltokból áll – írják a Met Office közleményében.
A napkitörések elektromágneses sugárzások villanásai, amelyek fénysebességgel terjednek, és megzavarhatják a rádiókommunikációt a Földön. A CME-kkel ellentétben, a napkitörések hatásainak kezdete előtt nincs „előzetes figyelmeztetés”.
Az űridőjárás-előrejelzők két koronalyukat is megfigyelnek, amelyekből nagy sebességgel szökik ki a napszél. A koronalyukak olyan régiók a koronában, ahol a Nap mágneses vonalai megszakadnak, így olyan nyílást hoznak létre, ahonnan a napszél könnyen ki tud szökni.
A NOAA a Napon tapasztalható aktivitás ellenére nem számít komolyabb technológiai problémákra, mivel a G3-as vihar még mindig viszonylag gyengének minősül. Az erősebb, G4 és G5 kategóriájú viharok áramkimaradásokat okozhatnak, megzavarhatják a műholdas kommunikációs kapcsolatokat, és akár a Föld körüli pályán keringő műholdakat is megsemmisíthetik.
Idén februárban a SpaceX 40 Starlink-műholdat veszített el, miután az eszközök egy viszonylag enyhe geomágneses viharba keveredtek. Az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak más üzemeltetői is beszámoltak a naptevékenység miatti problémákról az elmúlt hónapokban, mivel a napszél és a felső légkör kölcsönhatása növeli a műholdak légellenállását, amelyek így gyorsabban esnek vissza a Földre.
Forrás: Space.com