Egy új tanulmány szerint az életet egy hatalmas napkitörés indíthatta el.
A tudósok már az 1800-as évek óta töprengenek azon, hogy milyen körülmények között kezdődhetett az élet a Földön, sokáig az ősleves-elmélet volt a nyerő, amit az 1950-es években a mesterséges villámlással történő kísérletekkel próbáltak alátámasztani. A kutatás kimutatta, hogy metánból, ammóniából, vízből és molekuláris hidrogénből húsz különböző aminosav képződik – írja a Space.
Ám ezek a vizsgálatok sem bizonyultak teljesen hitelesnek, hiszen az idő előrehaladtával kiderült, hogy Föld korai légkörében kevesebb ammónia és metán lehetett, mint korábban gondolták. És sokkal több szén-dioxid és molekuláris nitrogén, amelyek lebontásához sokkal több energiára van szükség, mint amennyit egy villámlás önmagában tud okozni.
Ez is érdekelhet: Tudósok kiszámolták, hogy az emberiség mikor találkozhat leghamarabb a földönkívüliekkel
Most egy új tanulmány, amely április 28-án jelent meg a Life című folyóiratban, egy részecskegyorsító segítségével megállapította, hogy a fiatal Nap erőteljes kitörései biztosíthatták a földi élethez szükséges ugródeszkát.
A legtöbb kutató figyelmen kívül hagyja a galaktikus kozmikus sugárzást, mert ehhez speciális berendezésekre, például részecskegyorsítókra van szükség. Voltam olyan szerencsés, hogy a létesítményeink közelében több ilyenhez is hozzáférhettem
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Kensei Kobayashi, a japán Yokohama Nemzeti Egyetem kémiaprofesszora.
A csillagok erős mágneses tereket hoznak létre a felszínükön és a felszínük alatt húzódó olvadt plazma elektromos töltéseinek áramlása révén. Alkalmanként ezek a mágneses mezővonalak elgörbülnek, majd hirtelen elszakadnak, energiát szabadítva fel a napkitöréseknek nevezett sugárzásokban és a koronakidobódásnak (CME) nevezett robbanásszerű napanyag-sugárzásokban.
A kutatók olyan keveréket hoztak létre, amilyennek a jelenlegi hivatalos álláspont szerint a Föld őslégkörét gondoljuk: molekuláris nitrogén, szén-dioxid, víz és változó arányú metán egyvelege. Egyaránt próbálkoztak az 1953-as kísérlethez hasonlóan szikrákkal, illetve a Napból érkező részecskék szimulálásával. Az utóbbinál elég volt, hogy a metán aránya meghaladja a fél százalékot, míg a szikrákkal eleve 15 százalékos légköri metántartalom kellett ahhoz, hogy beinduljon a napenergia alapú aminosavtermelés.
Hideg körülmények között sosem villámlik, és a korai Földön elég gyenge volt még a nap. A Föld első 100 millió éve alatt 30%-kal halványabb. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem származhat villámlásból, de ma már kevésbé tűnik valószínűnek ez a forgatókönyv
– mondta Vladimir Airapetian, a tanulmány társszerzője.