A válasz erre a kérdésre valójában elég egyszerű.
A narancsot, a gyümölcsöt előbb nevezték el, mint a hozzá tartozó színt.
Sokkal kevésbé egyértelmű a válasz arra kérdésre, hogy a narancs hogyan kapta a nevét. A gyümölcsről általában úgy tartják, hogy a Maláj-szigetvilágból és a trópusi Ázsia más részeiről származik. A narancs kultúrája valószínűleg őshazájából terjedt el Indiába és Afrika keleti partvidékére, majd onnan a Földközi-tenger keleti térségébe. A római hódítások, az arab kereskedelmi útvonalak kiépülése és az iszlám elterjedése jelentősen hozzájárult ehhez a szétszóródáshoz.
Ez is érdekelhet: Miért nincs a szivárványban fekete, barna és szürke szín?
Lehetséges, hogy a narancs eredeti neve is a trópusi Ázsiából származik, és a citrusfélék északnyugati elterjedésével a citrusfélék különböző változatai ihlették más nyelveken. Minden bizonnyal számos hasonló narancs kifejezést dokumentáltak az 1300-as évekből, különösen Olaszországból, ahová arab kereskedők hozták be a középkorban azt, amit ma sevillai narancsként ismerünk.
Az olyan regionális olasz példák, mint a naranza és a narans valószínűleg az arab nāranj szóból származnak, amelynek etimológiai pályáján a perzsa nārang és a szanszkrit nāraṅga is szerepel.
Ha tovább olvasnál: Színek pszichológiája: így befolyásolják a filmek a kedvünket
Vannak olyan kifejezések is, mint a 13. századi angol-normann kifejezés pume orenge, a valamivel későbbi ófrancia változat pomme d’orenge, a német Pomeranze és az olasz melaranci − ezek mindegyike lényegében „narancs almát” jelent, és a narancsfákról származó gyümölcsök leírására keletkezett. Az óskót és a holland változatok még inkább tükrözik ezt: „appil orange” és „oranjeappel”.
Fotó: Shutterstock
Mikor született a narancs szín?
Az 1400-as évekre a narancs szó − mint gyümölcs − végleg bekerült az angol lexikonba. Még körülbelül egy évszázadba telt, mire az angolul beszélők átvették az említett gyümölcs vöröses-sárga színének és minden más, hozzá illő dolognak a leírására.
A legkorábbi példa egy 1532-es skót számlakönyvből származik, amely az „Ane 1/2 elne orenze veluot”, azaz fél adag narancsbársonyra utal. Kezdetben az „oringe” és az „orenge” is felbukkant különböző nyomtatott anyagokban, de végül a „orange” lett a befutó írásmód.
Forrás: Mental Floss