A NASA egy váratlan jelet fedezett fel, amely a galaxisunkon kívülről érkezett, és amelyet a csillagászok sem tudnak megmagyarázni. A tudósok a Fermi Gamma-űrteleszkóp 13 éves adatait elemezték, amikor észrevették.
A nagy teljesítményű teleszkóp képes észlelni a gammasugarakat, amelyek hatalmas energiájú fénykitörések, amik több ezer- és százmilliárdszor nagyobbak, mint amekkorát a szemünk lát. Gyakran csillagok robbanásakor vagy nukleáris robbanáskor keletkeznek, az alternatív jelre pedig akkor bukkantak rá, amikor valami egészen mást kerestek – derül ki az Science Alert cikkéből.
Ez is érdekelhet: Lenyűgöző dolgot fedezett fel a NASA távcsője 200 millió fényévre innen
Ez egy teljesen véletlenszerű felfedezés
– mondta Alexander Kashlinsky, a Marylandi Egyetem és a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kozmológusa.
Az első atomok létrehozásához az egyik legrégebbi gamma-sugárzási jellemzőt keresték, amelyet kozmikus mikrohullámú háttérnek vagy CMB-nek neveznek. A CMB dipólusos szerkezetű, ahol az egyik vége forróbb és forgalmasabb, mint a másik. A csillagászok általában úgy gondolják, hogy a Naprendszerünk mozgása hozza létre ezt a struktúrát.
Ám ehelyett a kutatók egy hasonló irányból érkező és közel azonos nagyságú jelet észleltek, amely az általuk valaha észlelt legenergikusabb kozmikus részecskék közé tartozik.
Úgy vélik, hogy a felfedezés összefügghet egy kozmikus gamma-sugárzással, amelyet az argentin Pierre Auger Obszervatórium figyelt meg 2017-ben. A csillagászok úgy vélik, hogy a két jelenség egyetlen azonosítatlan forrásból származhat, tekintettel a hasonló szerkezetükre. A szakértők következő célja, hogy megtalálják a rejtélyes forrást, vagy alternatív magyarázatot dolgozzanak ki mindkét jellegzetességre.
Olvasd el ezt is! A NASA most közzéteszi a felrobbanó csillagról készült felvételeit
A NASA váratlan felfedezése segíthet a csillagászoknak megerősíteni vagy megkérdőjelezni a dipólus szerkezetének kialakulásával kapcsolatos elképzeléseket.
A CMB-dipólus méretével és irányával kapcsolatos ellentmondás bepillantást engedhet a nagyon korai világegyetemben működő fizikai folyamatokba, esetleg egészen addig az időig, amikor a világegyetem kevesebb mint egy billiomod másodperces volt
– nyilatkozta Fernando Atrio-Barandela, a kutatási tanulmány társszerzője.