A NASA távoli Voyager 2 űrszondája most egy „szívdobbanásnyi” jelet küldött a Földre, miután a küldetésirányítás tévedésből megszakította vele a kapcsolatot, amelyről mi is hírt adtunk.
Az 1977-ben a külső bolygók felfedezésére és az emberiség jelzőfényének a tágabb univerzum felé való közvetítésére indított űrszonda jelenleg több mint 19,9 milliárd kilométerre van bolygónktól, jóval a Naprendszeren túl – írja a Science Alert.
Azonban a Voyager 2-nek nemrég küldött parancsok sorozata „véletlenül azt eredményezte, hogy az antennája most két fokkal távolabbra mutat a Földtől” − közölte a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL).
Ez is érdekelhet: A hatalmas távolság ellenére a NASA megjavította a Voyager-1-et
Emiatt nem tud adatokat küldeni vagy parancsokat fogadni a küldetésirányítástól − a helyzet pedig várhatóan csak október 15-én, egy automatikus újraorientációs manőver végrehajtása után oldódik meg.
Pár napja azonban Suzanne Dodd, a Voyager projektvezetője az AFP-nek elmondta, hogy a csapat a Deep Space Network − egy nemzetközi, óriási rádióantennákból álló hálózat, valamint néhány, a Föld körül keringő antenna − segítségét kérte, hogy hamarabb helyreállítsák a kapcsolatot. Meglepetésükre ez sikerült is, mivel látták az űrszonda „szívverés jelét„. Így már legalább tudják, hogy az űreszköz él és működik.
Bár a mérnökök most már látják a szívverést − technikai értelemben a Voyager 2-vel kapcsolatos vivőhullámot −, még nem tudják leolvasni a vivőhullámot alakító információs jelet, amely az űrszonda által gyűjtött összes adatot közvetíti.
Jelenleg egy új parancsot generálnak, amivel megpróbálják az űreszköz antennáját a Föld felé irányítani, bár ez csak „kisebb valószínűséggel” fog működni.
Ha tovább olvasnál: Így üzentünk az űrbe – a NASA hanglemezét bocsájtják árverése
A Voyager 2 2018 decemberében hagyta el a helioszférát, és jelenleg a csillagok közötti térben utazik. Mielőtt elhagyta volna Naprendszerünket, felfedezte a Jupitert és a Szaturnuszt, és az első és eddig egyetlen űreszközként ellátogatott az Uránuszra és a Neptunuszra is.
Ikertestvére, a Voyager 1 volt az emberiség első űrszondája, amely 2012-ben belépett a csillagközi közegbe, és jelenleg közel 15 milliárd mérföldre van a Földtől.
Mindkét űrszonda „aranylemezeket” − 12 hüvelykes, aranyozott rézlemezeket − szállít, amelyek célja, hogy világunk történetét közvetítsék a földönkívüliek számára.
Ezek tartalmazzák Naprendszerünk térképét, egy urándarabot, amely radioaktív óraként szolgál, és lehetővé teszi a címzettek számára, hogy az űrhajó indítását dátumozzák, valamint szimbolikus utasításokat, amelyek azt közvetítik, hogyan kell lejátszani a lemezt.
A lemez – amelynek tartalmát a NASA számára a legendás csillagász, Carl Sagan által elnökölt bizottság választotta ki − kódolt képeket is rejt a földi életről, valamint zenét és hangokat, amelyeket a mellékelt tollal lehet lejátszani.
Egyelőre a Voyagerek továbbra is küldik nekünk a tudományos adatokat, bár várhatóan valamikor 2025 után lemerülnek az energiatárolóik. Ezt követően csendben bolyonganak tovább majd a Tejútrendszerben, talán az örökkévalóságig.