Az elmúlt néhány évben a Neptunusz kék légkörét díszítő halvány felhőcsíkok szinte teljesen eltűntek. A Hubble-teleszkóp által 1994-ben készített felvételek azonban azt bizonyítják, hogy nem a mostani az első eset.
A Neptunusz a legtávolabbi – a nyolcadik – a Naprendszer fő bolygói közül. Ennek következtében nem a legjobban tanulmányozott bolygó, szemben a Föld néhány közelebbi szomszédjával. A tudósók meglévő adatai viszont olyan bonyolult és dinamikus légkörre utalnak, amelyet egyelőre még a tudomány számára is homályos folyamatok irányítanak.
A felhők eltűnésének sincsenek bizonyított okai. A csillagászok szerint az ingadozások egy másik periodikus változáshoz, a napciklus 11 éves aktivitásához is kapcsolódnak.
Ez is érdekelhet: Hat hely, ahol vizet találhatunk a Naprendszerben
Erandi Chavez, a Harvard Egyetem csillagásza és a Berkeley Kaliforniai Egyetemen kutató kollégák közösen megírt tanulmányában olyan adatokra összpontosítottak, amelyeket 1994 óta a Hubble, 2002 óta a Keck Obszervatórium, 2018-ban és 2019-ben pedig a Lick Obszervatórium gyűjtött össze, mutatja be a kutatást a ScienceAlert
Ezek az egyesített adathalmazok kimutatták, hogy a Neptunusz felhőzetének mennyisége nagyjából 11 éves ciklusokban ingadozik, amelyek a jelek szerint szinkronban vannak a naptevékenységgel.
11 évente a Nap mágneses mezeje megfordítja a polaritását, amelyet a kitörések, koronakidobódások és napfoltok csúcspontja jelez. A pólusváltás után a Nap egy időre elcsendesedik, majd ismét felerősödik, és újabb napmaximum következik.
A napmaximumhoz közeledve a Nap intenzívebb ultraibolya fényt bocsát ki, besugározva a Naprendszert. A kutatócsoport 29 évet átölelő elemzése azt mutatja, hogy a Neptunuszon körülbelül 2 évvel az erős UV-sugárzás kezdete után kezdenek felhők megjelenni. A Neptunusz felhőtakarója és albedója – vagyis a napfény visszaverődésének mértéke – között is pozitív összefüggés van.
Ezt is olvasd el! Ezért tér el egymástól a Uránusz és a Neptunusz színe
Ezek a figyelemre méltó adatok az eddigi legerősebb bizonyítékot szolgáltatják arra, hogy a Neptunusz felhőtakarója korrelál a Nap ciklusával. Eredményeink alátámasztják azt az elméletet, hogy a Nap UV-sugarai, ha elég erősek, olyan fotokémiai reakciót indíthatnak el, amely a Neptunusz felhőzetét létrehozza
– mondja Imke de Pater, a Berkeley Egyetem csillagásza.
Bár az eredmények valamiféle fotokémiai folyamatokra utalnak, a tudósoknak még néhány adatot kell összeszedniük, hogy kiderítsék, mi lehet maga a folyamat. A Neptunusz körül folyamatos megfigyelések zajlanak, ráadásul a James Webb űrteleszkóp is új adatok szolgál már a kutatók számára.
A kutatócsoport szerint a következő lényeges időpont a tanulmányozás szempontjából 2025 lesz, amikor a következő napmaximum várható.