Régóta folyik a vita arról, hogy a hozzánk hasonló placenta emlősökre jellemző legfontosabb tulajdonságok a dinoszauruszok kihalása előtt vagy után alakultak-e ki őseinkben.

Az Egyesült Királyságbeli Bristoli Egyetem és a svájci Fribourgi Egyetem kutatóinak elemzése nyomán ez a vita most végre eldőlhet – számol be róla a Science Alert. A 66 millió évvel ezelőtti, dinoszauruszokat pusztító kréta-paleogén (K-Pg) tömeges kihalás előtt nem találtak végleges placenta emlős fosszíliákat.

A fosszíliákból azonban most olyan molekuláris óraadatok kerültek elő, amelyek azt sugallják, hogy ez a vérvonal a dinoszauruszok mellett még régebbre nyúlik vissza az időben.

Ez is érdekelhet: Megtalálták a valaha élt legnagyobb dinoszauruszt

A molekuláris óraadatok elemzései az idő múlásával folyamatosan bekövetkező genetikai változásokat „visszatekerik”, hogy pontosan meghatározzák a fajok közös őseit. Egy új statisztikai elemzési módszerrel a kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy a placenta emlősök legkorábbi formái valószínűleg a kréta időszakban alakultak ki, és rövid ideig keveredtek a dinoszauruszokkal.

Összegyűjtöttük a placenta emlősök több ezer fosszíliáját, és képesek voltunk megnézni a különböző csoportok keletkezési és kihalási mintáit. Ennek alapján meg tudtuk becsülni, hogy mikor alakultak ki a placenta emlősök

− mondta Emily Carlisle, a Bristoli Egyetem paleobiológusa.

Ha tovább olvasnál: A dinoszauruszoknak valószínűleg színes arca és lábaik lehettek

A kutatók által használt modell azt is mutatja, hogy csak az aszteroida becsapódása után kezdtek kialakulni a méhlepényes emlősök modernebb vonalai.

Lehetséges tehát, hogy a dinoszauruszok (és rengeteg más faj) kihalása után jobbak voltak a feltételek a diverzifikációhoz.

Az úgynevezett Bayes Brown-híd modelljét használták alapul a kládok − a közös őssel rendelkező élőlények csoportjai − korának becsléséhez. Ez a fajta statisztikai modell valószínűségeket alkalmaz, hogy kitalálja az evolúciós mintázatokat olyan időintervallumokban, ahol nincsenek egyértelmű bizonyítékok.

Fotó: Shutterstock

A 380 placenta emlőscsaládot reprezentáló adathalmaz alapján a kutatók becslése szerint 21,3 százalékuk nyúlhatott vissza a kréta korba. Ebbe beletartoztak azok a csoportok, amelyekből a főemlősök, a kutyák és macskák és a nyulak származtak.

Mi több, a szimulációk jól illeszkedtek a korábbi molekuláris óraadatokhoz, amelyek szerint a placenta emlősöknek hasonlóan ősi gyökerei voltak.

Az új modell az alapján becsüli meg a keletkezési korokat, hogy mikor jelennek meg először a fosszilis feljegyzésekben a vonalak, valamint a fajok diverzitásának időbeli mintázata alapján. A kihalási korokat is meg tudja becsülni az utolsó megjelenések alapján.

A kutatócsoport szerint az itt használt modell pontosabb, mint a fosszilis feljegyzések vagy a molekuláris adatok felhasználásával kidolgozni a fajok evolúciós útvonalát, különösen akkor, ha a rendelkezésre álló fosszíliák száma alacsony.

Csak nagyon kevés állat jut el a fosszilis státuszig − a körülmények nagyon különleges kombinációja szükséges ahhoz, hogy egy szervezet fosszilis formában megmaradjon −, így talán nem meglepő, hogy ezek a placenta emlősök nem a legkorábbi formájukban jelennek meg a feljegyzésekben.