Idén februárban 93 éve, hogy Clyde William Tombaugh amerikai csillagász, az arizonai Flagstaffban található Lowell Obszervatórium munkatársa felfedezte a Plútót.
A Nemzetközi Csillagászati Unió és a közvélemény a Naprendszer kilencedik és legkisebb bolygójának tekintette 1930-as felfedezésétől kezdve egészen 2006-ig, amikor törpebolygóvá minősítették át, bár meghatározása mindig is vitatott volt a csillagászok között.
Sokáig úgy vélték, hogy a Plútó a Neptunusz műholdja, amely a második kozmikus sebesség elérésével megszűnt műhold lenni. Ezt az elméletet azonban az 1970-es években elvetették.
Ez is érdekelhet: Eltűnhet a Plútó légköre
A törpebolygó összetett felszínét kráterek, hegyek, síkságok és völgyek borítják, amelyek egy vékony légkör alatt húzódnak, amely kitágul, amikor a Plútó közelebb kerül a Naphoz, és összehúzódik, amikor távolodik tőle, hozzájárulva a -226 és -240 Celsius-fok közötti fagyos hőmérséklethez.
A New Horizons űrszonda pedig egy új képet készített a Plútótól 200 ezer kilométer távolságból, LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) és a Ralph/Multispectral Visible Imaging Camera (MVIC) segítségével. Az űrszonda küldetését 2022-ben két évvel meghosszabbították, ahol Naprendszerünk külső tartományait fogja tanulmányozni.
Olvasd el! Hat hely, ahol vizet találhatunk a Naprendszerben
A tudósok úgy vélik, hogy a látványos kék köd a napfénynek a Plútó légkörében lévő metánra és más molekulákra gyakorolt hatása miatt kialakult szmog lehet. Ezek a szénhidrogének apró ködrészecskékké halmozódnak fel, amelyek szétszórják a napfényt.