Meg lehetett volna-e menteni Freyát? Ebben még a tudósok se értenek teljesen egyet egymással.
Freya, a rozmár mindenhol feltűnést keltett – Norvégiában azonban ez kezdte aggasztani a hatóságokat. A fényképeken nagy tömegek gyűltek össze a vízparton, és érintési távolságban álltak. Eközben a helyi médiában beszámolók jelentek meg arról, hogy Freya a vízbe kergetett egy nőt, míg egy kajakos ijesztő találkozásról számolt be az állattal, amikor az túl közel került a hajójához. Dr. Jeff W. Higdon, a kanadai sarkvidéki tengeri emlősökkel foglalkozó, a rozmárokkal kapcsolatban tapasztalt kanadai biológus szerint azonban nem Freya a hibás. Az emberi viselkedés jelentősen megnövelte a kockázatot ebben az esetben, mondja – és megkérdőjelezi, hogy miért nem érvényesült a józan ész a kilátogatók körében.
Abban azonban nem mindenki ért egyet, hogy a kockázatnak elkerülhetetlenül Freya halálához kellett volna vezetnie. A kockázat inkább potenciális volt, mint bizonyított, érvel Fern Wickson, a norvégiai Sarkvidéki Egyetem professzora. Szerinte a Freya által jelentett kockázat mértéke nem volt nagyobb, mint azoké, amelyeket társadalmunkban és mindennapi életünkben rendszeresen eltűrünk. Meglepő és kiábrándító volt, hogy a kormány úgy döntött, inkább kioltja Freya életét, minthogy megpróbálja kezelni ezt a potenciális kockázatot az emberek viselkedésének irányítására irányuló hatékonyabb intézkedések bevezetésével, mondja Wickson professzor.
A norvég halászati igazgatóság az eutanázián kívül más lehetséges megoldást is megvitatott szakértőkkel, köztük a Tengeri Kutatási Intézet (IMR) munkatársaival, mielőtt cselekedett volna. Az eredmény azonban nem volt pozitív. Az IMR szerint a szakértők azt tanácsolták, hogy Freyát ne érzéstelenítsék, mivel akkor valószínűleg a vízben keresett volna biztonságot, és az érzéstelenítő hatását követően megfulladt volna. Ha megpróbálták volna gyógyszerekkel mozgásképtelenné tenni az állatot, hogy ne tudjon elúszni és megfulladni, az is kockázatos lett volna – figyelmeztet Dr. Higdon biológus. A vadon élő állatok mozgásképtelenné tétele, befogása és mozgatása fiziológiai stresszhez vezethet – és szélsőséges esetben halált okozhat, mondja.
Az igazgatóság egyetértett ezzel, és további aggályai voltak – rámutatva a rozmár nagy méretére, a vérerek korlátozott hozzáférhetőségére és az altatás során fellépő súlyos légzési és keringési problémákra. De nem ez volt az egyetlen lehetőség, amely terítékre került – az IMR azt is fontolóra vette, hogy hálót helyezzen egy hajó alá azzal a céllal, hogy Freyát kifogja. Ez is viszonylag nagy kockázattal járna, mivel a rozmár könnyen belegabalyodhatna a hálóba, pánikba eshetne és megfulladhatna – magyarázta az intézet közleményében. A legkíméletesebb döntés egy nyitott tetejű ketrec építése lett volna, amelyet úgy helyeztek volna a vízbe, hogy a teteje kissé kilógjon. Freyát ezután esetleg bele lehetett volna helyezni, és biztonságosabb helyre vinni.
Ha sikerrel járt volna, akkor kicsi lenne az esélye annak, hogy az állat a víz alatt ragadjon, vagy megrongálja a készüléket – magyarázta az IMR. A szervezet azonban elárulta, hogy nem javasolt megoldást, és a halászati igazgatóság hozta meg a végső döntést Freya sorsáról. Következtetésük az volt, hogy a sérülés vagy elpusztulás nagy kockázata, valamint az áthelyezéséhez szükséges jelentős erőforrás-felhasználás és költségek miatt Freya áthelyezése nem megvalósítható. Közleményükben azt írták, hogy a növekvő tömeg és a figyelmen kívül hagyott figyelmeztetések egyre több olyan helyzethez vezettek, amelyben Freya vagy a közelben tartózkodó emberek megsérülhettek.
Mind a rozmár, mind az emberek viselkedése megváltozott az utóbbi időben. Ezért úgy döntöttünk, hogy az eutanázia a megfelelő intézkedés.
Ahogy Rod Downie, a WWF sarkvidékekkel foglalkozó főtanácsadója fogalmazott, Freya veszélyt jelentett a közönségre – a közönség pedig veszélyt jelentett Freyára. De Freya útja még nem ért véget. Az IMR bejelentette, hogy a norvég állatorvosi intézet boncolást fog végezni rajta, amely szerintük értékes információkkal szolgálhat az állatról. A rozmárokat a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a veszélyeztetett fajok közé sorolja. Több szakértő azonban rámutatott, hogy Freya halála kevéssé befolyásolja majd a rozmárok számát. Az atlanti rozmárpopuláció nincs veszélyben, és az állat elvesztése, bár sajnálatos, nem jelent természetvédelmi problémát – mondta Dr. Higdon.
(Forrás: BBC)