Túlzás lenne azt állítani, hogy a közösségi média és az online társkeresés világa egy az egyben hazugságokra épül, de az biztos, hogy sokszor megtévesztés az, amit látunk. Az Oxfordon filozófiát tanító Jonny Thomson utánajárt a dolognak és szemügyre vett pár tanulmányt a témában.
Például rögtön egy tanulmány
szerint az emberek nagyjából 80%-a olyan információkat közöl magáról, amelyek „eltérnek” az igazságtól.
Eszerint a férfiak hajlamosak hazudni a magasságukról, a nők pedig a súlyukról. Mindketten elég lazán adják meg a korukat, és mindketten a profilképükkel kapcsolatban hazudnak a legtöbbek – ezek az apró csalások a szerzők szerint mindenütt jelen vannak az online térben.
A kérdés, hogy miben különböznek a férfiak is nők, ha a társkeresési csalásokról van szó? És hogyan érezzük magunkat, ha rájövünk erre?
Mit keresünk egy partnerben?
Az embereknél nem sokkal bonyolultabb a párkeresés mint az állatvilágban. Darwin szexuális szelekcióról szóló elmélete azt sugallja, hogy mindannyian versenyzünk a szaporodási sikerért a nemen belül és a nemek között. Más szóval: megpróbálunk jó társat találni, és ennek érdekében riválisokkal küzdünk. Ráadásul ebben nincs sok különbség régiók szerint sem.
Egy kutatás szerint globálisan a férfiak inkább a „szaporodási képességet”, míg a nők inkább az „erőforrásszerzést” értékelik. Másképp fogalmazva, a férfiak a fizikai vonzerőt és a fiatalságot keresik, a nők a magasabb társadalmi státuszt és az ellátást.
Mint kiderült, ezek a tendenciák tükröződnek az online társkereső viselkedésünkben is. A férfiak a vonzó, fiatal és alacsonyabb nők profiljait kedvelik, míg a nők a magas jövedelmű, valamint az önzetlennek tűnő férfiak profiljait részesítik előnyben.
Az is kiderült egy tanulmányból, hogy a nők vonzódnak az ügyvédekhez, a tűzoltókhoz és a katonákhoz is.
Érdekes módon egy kutatás még azt is bebizonyította, hogy a férfiak jótékonyabbak, ha a nők odafigyelnek rájuk. A nők ezzel szemben inkább „ sminkkel, ékszerekkel vagy napozással fokozzák a megjelenést”.
Logikus, hogy társkeresőkön az is felháborítja a felhasználókat, ha más-más dolgokról hazudnak nekik. Pontosan ez derül ki egy 2021-es tanulmányában, ahol 388 18 és 40 év közötti embert kérdeztek meg (a nemek aránya egyenlő volt). Arra kérték a résztvevőket, hogy rangsorolják, mennyire lennének feldúltak, ha becsapnák őket ezzel vagy azzal a tényezővel kapcsolatban. Egy extra kérdést is feltettek nekik:
mennyire valószínű, hogy lemondaná a randit?
Azt találták, hogy a férfiak a nőkhöz képest akkor voltak a legjobban feldúltak, amikor a vonzerővel kapcsolatban becsapták őket, míg a nők a férfiaknál jobban feldúltak, amikor a leendő partnerük foglalkozásával kapcsolatban hazudtak nekik.
Ez a tanulmány a fenti elméletet támasztja alá a nemek preferenciáival kapcsolatban. Ami viszont érdekes, hogy mindkét nemet egyformán felzaklatta, ha az önkéntességgel kapcsolatban becsapták őket – ez már ellentmond annak a fenti elképzelésnek, miszerint a nők jobban díjazzák az önzetlenséget, mint a férfiak.
Egyesek számára mindez nyilvánvalónak tűnhet, de a dolog bonyolultabb, mint amilyenek látszik – emeli ki Thomson a Big Think cikkében.
Szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy a férfiak jobban értékelik a vonzerőt, mint a nők. Valójában egy 2015-ös tanulmányban – a korábbi kutatások eredményeivel ellentétben – nem találtak szignifikáns nemi különbséget az általános fizikai vonzerő értékét illetően a férfiak és a nők között.
Thomson szerint inkább valószínűbb, hogy a férfiaknak egységesebb a „vonzerő” meghatározása, mint a nőknek: fiatalság, testalkat, méret stb. A nők ehelyett inkább más szempontokat tartanak fontosnak a vonzerő szempontjából, például az intelligenciát, a nagylelkűséget, a humort és így tovább.
Röviden: