Amennyiben nem sikerül elérni a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt, azaz a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozását, az több olyan veszélyes fordulópontot idézhet elő, ahol az éghajlati rendszerekben bekövetkező változások önfenntartóvá válnak – derül ki a Science című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmányból.
A felmelegedés jelenlegi szintje miatt már most öt jelentős billenési pont – köztük az antarktiszi és a grönlandi jégtakaró összeomlása – veszélyezteti a világot, de még nem késő változtatni az irányon – hangsúlyozzák a szerzők.
Én úgy gondolom, hogy ez megváltoztatja a világ arculatát – szó szerint, ha az űrből nézzük, tekintettel a hosszú távú tengerszint-emelkedésre, az esőerdők pusztulására és egyebekre
– mondta az AFP-nek Tim Lenton, az Exeteri Egyetem vezető kutatója.
Lenton 2008-ban írta az első jelentős kutatást a billenési pontokról.
Ezeket a pontokat úgy határozzák meg, mint egyfajta erősítő visszacsatolást egy éghajlati rendszerben, amely olyan erős, hogy egy bizonyos küszöbértéknél önjáróvá válik – ami azt jelenti, hogy még ha a felmelegedés meg is állna, egy adott jégtakaró, óceán vagy esőerdő állapota folyamatosan rosszabodna.
Míg a korai becslések szerint ezek a küszöbértékek 3-5 °C-os felmelegedés esetén okoznának rendkívül súlyos problémákat, az éghajlati megfigyelések, a modellezés és a múltbeli felmelegedési időszakok paleoklíma-rekonstrukciói alapján a küszöbértékek sokkal alacsonyabbak.
A mostani kutatás több mint 200 tanulmány összegzése, amely új becsléseket ad arra vonatkozóan, hogy mikor következhetnek be az általános fordulópontok.
A tanulmány kilenc globális „központi” billenőpontot azonosít, amelyek jelentősen hozzájárulnak a bolygórendszer működéséhez, és emellett hét olyan regionális billenőpontot nevez meg, amelyek komoly mértékben hatnak az emberi jólétre.
A szóban forgó 16 pontból öt hamarosan bekövetkezhet: a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása; a permafroszt széles körű, hirtelen olvadása; a konvekció összeomlása a Labrador-tengerben; és a trópusi korallzátonyok tömeges pusztulása.
Ezek közül négy esemény 1,5 °C-os globális felmelegedés esetén a „lehetséges” helyett „valószínű- kategóriába” sorolódik, és további öt válik lehetségessé a felmelegedés ezen szintje körül.
Tíz méteres tengerszint-emelkedés
A grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró billenőpontjának átlépése végső soron 10 méteres globális tengerszint-emelkedést jelent
– mondta Lenton, bár szerinte ez a változás több száz évig is eltarthat.
A korallzátonyok már most is pusztulnak a felmelegedés okozta kifehéredés miatt, de a jelenlegi hőmérsékleten még valamennyire képesek tartani magukat.
Egy bizonyos mértékű felmelegedés esetén a helyreállás már nem lenne lehetséges, ami pusztító hatással lenne az egyenlítői korallzátonyokra és a tőlük függő 500 millió emberre világszerte.
A Labrador-tengeri konvekció felelős Európa felmelegedéséért, és a változások sokkal súlyosabb teleket eredményezhetnek, amelyek a 14. század elejétől a 19. század közepéig tartó „kis jégkorszakhoz” hasonlíthatóak.
A permafroszt hirtelen felolvadása – amely Oroszországot, Skandináviát és Kanadát érinti – a tájak drasztikus megváltozása mellett tovább növelné a szén-dioxid-kibocsátást.
Az 1,5 °C körül működésbe lépő billenések közé tartozik az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlása is, amely szorosan kapcsolódik az USA keleti partvidékének tengerszintjéhez.
2 °C-tól kezdődően a monszun esőzések Nyugat-Afrikában és a Száhel-övezetben súlyosan megszakadhatnak, az amazóniai esőerdők pedig széles körű „kipusztulással” szembesülhetnek, és szavannává alakulhatnak.
Az első szerző, David Armstrong McKay hangsúlyozta, hogy még ha a bolygó el is éri a kitűzött 1,5 °C-os felmelegedési rátát, sok múlik azon, hogy meddig tart a szóban forgó hőmérsékletszint, és a legsúlyosabb következmények akkor jelentkeznének, ha a hőmérséklet öt vagy hat évtizeden át ilyen meleg maradna.
Továbbá, Armstrong szerint ezek az 1,5 °C-nál bekövetkező fordulópontok nem adnak visszacsatolásként hatalmas mértékű globális felmelegedést – és ez nagyon fontos, „mert ez azt jelenti, hogy 1,5 °C-nál nem vagyunk egy elszabadult vonat helyzetében”.
Az emberiség még mindig kordában tudja tartani a további felmelegedést, és még mindig érdemes a lehető leggyorsabban csökkenteni a kibocsátást
– tette hozzá.
Lenton elmondta, hogy reményt ad neki az a gondolat, hogy az emberi társadalomnak lehetnek saját „pozitív” fordulópontjai, ahol az évekig tartó fokozatos változást sürgős, széles körű cselekvés követi.
Forrás: Science Alert