A legtöbben hallottuk már azt, hogy ha keresztbe teszed a karod a mellkasodon, akkor védekezel, vagy ha a hajaddal babrálsz beszéd közben, akkor ideges vagy − de vajon tényleg igazak ezek a testbeszéd-sztereotípiák?

A testbeszéd olvasása hasznos készség ahhoz, hogy megértsük, hogyan érez valaki, vagy mit gondolhat. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem egy egzakt tudomány, számos kulturális vagy egyéni eltérés lehet abban, ahogy a testbeszéddel kifejezzük magukat. Japánban például a szemkontaktust agressziónak vagy udvariatlanságnak tekinthetik.

Ha tovább olvasnál: 4 mítosz a testbeszédről, ami segíti a jobb kommunikációt

Valóban, nem bízhatsz meg mindenben, amit a testbeszédről olvasol – figyelmeztet Geoff Beattie a Conversation oldalán. Ray Birdwhistell szerző például egy 1970-ben megjelent könyvében azt állította, hogy az embereknek 20 ezer különböző arckifejezése van. Az Allan és Barbara Pease által 2004-ben kiadott Definitive Book of Body Language (A testbeszéd meghatározó könyve) című könyvben azonban ez a szám hirtelen 250 ezerre nőtt. Újabb tudományos kutatások szerint az arckifejezések valódi száma valójában közelebb van 21-hez.

A testbeszéd pontos olvasásához tudnunk kell, hová nézzünk. Lehet, hogy nincs 20 ezer különböző arckifejezés, de az arc mindig nagyon árulkodó a mögöttes érzelmi állapotokról. Egészen addig, amíg az illető meg nem próbálja irányítani, például azzal, hogy mosollyal leplezi az érzelmeket. Hogy lehet megkülönböztetni a hamis mosolyt az őszinte mosolytól?

A valódi mosolyban a szem körüli izmok is részt vesznek, és lassan halványul el az arcról.

A hamis mosoly viszont hirtelen hagyja el az arcot. Az arckifejezések pontosabb dekódolásához tehát arra kell összpontosítani, hogy mi történik, amikor a hamis mosoly eltűnik.

Ez is érdekelhet: A hazugság nyelve: ismerd fel, ha nem mondanak igazat neked

A testbeszédről szóló könyvek statikusságával az is probléma, hogy a beszéd és a testbeszéd szorosan összefügg, ahogyan azt David McNeill amerikai pszichológus és a pszicholingvisztika szakértő, a 2000-ben megjelent Language and Gesture (Nyelv és gesztus) című könyvében állítja. Amikor az emberek beszélnek, gyakran tesznek spontán és öntudatlan kézmozdulatokat, amelyek illusztrálják a mondanivaló tartalmát. Ezekre a mozdulatokra nincs szótár, de magával a beszéddel együtt keletkeznek. Ha nem látjuk ezeket a gesztusokat, fontos információkról maradunk le.

Fotó: Shutterstock

Néha a gesztus és a beszéd nem egyezik meg. A beszélő mondhatja, hogy „a partnerem és én nagyon közel állunk egymáshoz”, de a keze inkább jelentős távolságot jelez, mint közelséget. Egy másik személy azt mondja, hogy „nagy ambícióim vannak”, de a keze nem emelkedik olyan magasra, amit elvárnánk, ha az illető valóban így érezne.

A beszédben sokkal könnyebb hatékonyan hazudni, mint a kísérő gesztusokban, mert ezek a mozdulatok bonyolult időzítésekkel kapcsolódnak magához a beszédhez.

A kézmozdulat közvetlenül a beszéd előtt kezdődik, majd a gesztus értelmes része pontosan egybeesik a vonatkozó szóval.

Hazugság közben nehéz ezeket az időzítéseket eltalálni. Itt is a mozdulatokon és az időzítésen múlik minden − azaz a beszéd és a testbeszéd közötti szoros és tudattalan kapcsolaton.

NYEREMÉNYJÁTÉK! Fizess elő most a Hamu és Gyémánt magazinra, és legyen tied nyereménykönyveink egyike, vagy egy 2 főre, 2 éjszakára szóló wellnesshétvége a harkányi Dráva Hotelbe! Az előfizetői oldal eléréséhez kattints IDE, a játékszabályt pedig erre linkre kattintva éred el!