Az adatok hasznosak lehetnek a jövőre nézve, hiszen napjainkban is hasonló folyamatok játszódnak le.
A permi-triász kihalási eseményt, amely nagyjából 252 millió évvel ezelőtt történt, a köznyelvben a „nagy kihalás” néven emlegetik, mivel a Földön lévő életet szinte teljesen kiirtotta. Ez a történelem legsúlyosabb kihalási eseménye.
Az élet azonban helyreállt, és az új kutatások szerint az olyan lerakódások, mint a férgek és a garnélarákok – az óceán fenekén leülepedett szerves anyagokkal táplálkozó állatok – voltak az elsők, amelyek a populációszám és a biológiai sokféleség tekintetében visszatértek.
A dél-kínai tengerfenéken található nyomok és üregek részletes kormeghatározása szerint a vízben lebegő szerves anyaggal táplálkozó élőlények csak sokkal később következtek. A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerint rengeteg olyan nyomkövületet találtak a kutatók, amelyek nem tényleges állati maradványok, csak az állati tevékenység maradványai – írja a ScienceAlert.
A kutatók elmondása szerint a lágy testű állatoknak nincs csontvázuk, amelyet hátrahagyhatnának, ezért nyomkövületek létfontosságúak annak kidolgozásában, hogyan éltek ezek az élőlények évmilliókkal ezelőtt. A kutatócsoport a testfosszíliákat is be tudta vonni a tanulmányába, hogy megvizsgálja, hogyan kezdtek más fajok is helyreállni a kihalási folyamat után.
Mint kiderült, az élet először a legmélyebb vizekben kezdett visszatérni. Miután a lerakódásos táplálkozók nagyrészt visszatértek, a szuszpenziós táplálkozók, például a pörgekarúak , a mohaállatok és a kéthéjú kagylók – amelyek nagyrészt egy helyzet kötöttek és gyakran az óceánfenéken telepednek le – követték őket, de csak jóval később.
Még később kezdtek visszatérni a korallok: körülbelül 3 millió évbe telt, amíg a lágy testű üledéklakók is visszatértek a kihalás előtti szintre.
A kutatók szerint lehet, hogy a lerakódásos táplálkozók annyira felforgatták a tengerfeneket, hogy a víz iszappal szennyeződött, a felkavart iszap miatt a szerves anyagokkal táplálkozók nem tudtak megfelelően megtelepedni a tengerfenéken, vagy az iszapos víz egyszerűen eltömítette a szűrőszerkezeteiket és megakadályozta, hogy hatékonyan táplálkozzanak.
A perm-triász kihalási esemény a Föld tengeri élővilágának mintegy 80-90 százalékát kiirtotta, így nem meglepő, hogy a helyreállás hosszú időt vett igénybe. Azzal, hogy a testkövületek mellett nyomkövületeket is felvettek az adatok közé, a tudósok teljesebb képet kaphatnak arról, hogy mi történt az esemény után.
Az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés, az oxigénszint csökkenése és az óceánok fokozott savasodása a feltételezések szerint a tömeges kihalás elsődleges mozgatórugói – ez persze azt is jelenti, hogy a mostani eredményekből többet tudhatunk meg arról, hogy mi történik napjainkban is.
A kutatók azt remélik, hogy ha sikerül megérteniük, hogy egyes állatok hogyan élték túl és hogyan épültek fel a nagy kihalás után, jobban ki tudják majd találni, hogyan élhetik túl az élőlények a jelenlegi felmelegedési időszakot.