4,4 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszerünk hajnalán egy nagyobb objektum ütközött a fiatal Földdel, majd a kitörött anyagból létrejött a Hold. A csillagászok ehhez az eseményhez kötötték a Hold korát, egészen eddig. Azonban egy új tanulmány most mindent a feje tetejére állíthat.
Az Apollo holdi mintákban található apró cirkonszemcsék új vizsgálata arra enged következtetni, hogy a Hold 40 millió évvel idősebb, mint azt eddig gondoltuk – írja a Science Alert.
Ez is érdekelhet: Tényleg egyre távolabb van tőlünk a Hold?
Ez azt jelenti, hogy a Hold legalább 4,46 milliárd éves, igy csak egy hajszállal fiatalabb, mint a Föld, amelynek becsült kora 4,54 milliárd év.
Ezek a kristályok a legrégebbi ismert szilárd anyagok, amelyek az óriási becsapódás után keletkeztek. És mivel tudjuk, hogy ezek a kristályok milyen idősek, horgonyként szolgálnak a holdi kronológia számára
– nyilatkozta Philipp Heck kozmokémikus, a Field Museum és a Chicagói Egyetem munkatársa.
Nem tudni pontosan, hogyan és mikor alakult ki a Hold, de néhány különleges elem jelenléte erősen földi eredetre utal. A jelenlegi favorit az óriás becsapódási hipotézis, valamikor a korai Naprendszerben, amikor a csillagászok szerint sokkal több nagy objektum és protobolygó repkedett és csapódott egymásnak.
A becslések megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy mikor történt ez az óriási becsapódás, de a holdi minták kormeghatározásán egyre több bizonyíték arra utal, hogy a becsapódás sokkal korábban történt, mint 4,4 milliárd évvel ezelőtt. Egyes elemzések szerint már 4,51 milliárd évvel ezelőtt létrejöhetett.
A cirkonkristályok kiválóan alkalmasak a minta korának meghatározására, ugyanis kialakulásuk során a cirkonkristályok uránt vesznek fel, de az ólmot erősen elutasítják. Idővel a cirkonban lévő radioaktív urán nagyon jól ismert sebességgel ólommá bomlik. Így a szakértők meg tudják nézni az urán és az ólom arányát egy cirkonkristályban, és nagy pontossággal képesek kiszámítani, hogy a cirkon mikor keletkezett.
Ezek a mikroszkopikus kristályok megtalálhatók az Apollo-korszakban a holdi mintából kinyert holdi szennyeződések mintáiban is. A tudósok ezért az Apollo 17, az utolsó, 1972-ben végrehajtott Hold-misszióból származó mintákban talált cirkont kezdték tanulmányozni. Ezek a kristályok a csapat szerint a Hold felszínének megszilárdulása után alakulhattak ki, abból az olvadt globális óceánból, amely közvetlenül a kialakulása után borította a Holdat.
Amikor a felszín ennyire olvadt volt, a cirkonkristályok nem tudtak volna kialakulni és túlélni. Tehát a Hold felszínén lévő kristályoknak azután kellett kialakulniuk, hogy a holdi magmaóceán lehűlt. Máskülönben megolvadtak volna, és a kémiai jegyeik is eltűntek volna
– tette hozzá Heck.
Olvasd el ezt is! Végre tudjuk, hogy a Hold sötét oldala miért sokkal kráteresebb
A kutatók atomszondás tomográfiával vizsgálták a mintáik összetételét, a kristályokat egy pontra élesítették, majd lézerrel atomokat párologtattak el. Egy tömegspektrométer elemezte a párolgott anyagot, hogy megmérje, milyen nehéz, ami lehetővé tette a tudósok számára, hogy meghatározzák az urán és az ólom arányát. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy ezeknek a kristályoknak a kora 4,46 milliárd éves. Ami azt jelenti, hogy a Holdnak minimum ennyi idősnek kell lennie.
Ez az új információ pedig segíthet a tudósoknak meghatározni a Hold történetének más aspektusait, például azt, hogy mennyi idő alatt alakult ki és szilárdult meg.