Egy új kutatás eredményei végre megválaszolhatják Naprendszerünk hetedik bolygójának egyik legvitatottabb kérdését, vagyis hogy: miért lehet az Uránusz felszíne a vártnál melegebb, ha a Naptól ennyire távol esik?

Az összes gázóriás – köztük az Uránuszé is – hőmérséklete több száz Celsius-fokkal magasabb, mint amit a modellek előre jeleznek.

– fejtette ki Emma Thomas asztrofizikus az alapvető problémát.

Ezt is olvasd el! Ezért tér el egymástól a Uránusz és a Neptunusz színe

Egy korábbi elmélet szerint a sarki fény lehet a jelenség felelőse, mely hőt termel a bolygó mágneses egyenlítője felé. A sarki fények egyébként akkor jönnek létre, amikor az energetikai részecskék felgyorsulnak egy bolygó felé haladva – általában mágneses mezővonalak mentén – és kölcsönhatásba lépnek a részecskékkel a légkörében.

Ezt az elméletet támasztják alá egy nemrégiben közzétett tanulmány eredményei, mely szerint az Uránusz északi régióiban infravörösen izzó sarki fények figyelhetőek meg

– írja a ScienceAlert.

Fotó: Shutterstock

2006-ban a Keck Obszervatórium 6 órányi megfigyelést gyűjtött az Uránuszról. A kutatók ezt a 224 felvételt analizálták, és egy bizonyos ionizált háromatomos hidrogén (H3+) jeleit keresték. Ennek oka, hogy a részecskék ragyogásának erőssége a hőmérséklet függvényében változik, ami azt jelenti, hogy általuk mérhetővé válik a hőmérséklet – ebben az esetben például egy bolygóé.

Ezt is nézd meg! Meddig élnénk túl a Naprendszer egyes pontjain szkafander nélkül?

Miután megtalálták, a kutatás eredményességéről az asztrofizikus így nyilatkozott:

Eredményeink tovább bővítik a jégóriások sarki fényeivel kapcsolatos ismereteinket, és erősítik a Naprendszerünk, az exobolygók és még a saját bolygónk kapcsán is a mágneses mezőik megértését.

A sarki fények egyébiránt nem egyedül a Földön vagy a Uránuszon megfigyelhető jelenségek, a Naprendszer több helyen is észlelték már csillagászok. A Jupiter erőteljes, állandó sarki fényei ultraibolya fényben ragyognak, akárcsak a Marsé. A Vénuszon a földihez hasonlóan zöld színűek. A Merkúrnak azonban nincs légköre, így sarki fényei a felszínen lévő ásványok színében pompáznak.

A kutatás a Nature Astronomy című szaklapban jelent meg.