Azáltal, hogy mostanság már mindenki belevág az űrutazásba, sokkal több korom is keletkezik a kilövések megnövekedett száma miatt, ami katasztrófához fog vezetni, ha nem korlátozzuk.
Az űrutazás kétségtelenül a tudomány egyik legizgalmasabb területe, különösen most, hogy a SpaceX-hez hasonló cégek jelentős magánbefektetésekkel rendelkeznek – de ennek jelentős költségei is vannak. Mivel a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) szerint az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott a kilövések száma, valamint jelentős beruházások történtek az űrturizmusban, az űrutazás által a környezetre gyakorolt károk már nem biztos, hogy olyan elhanyagolhatóak, mint azt korábban hitték.
Valójában, ha a jelenlegi irányt folytatjuk, a megnövekedett űrutazás előre jelzett szintjei károsítanák az ózonréteget, és akár négy Fahrenheit-fokkal is megemelnék a sztratoszféra éves hőmérsékletét, állapítja meg egy új tanulmány. A rakétakilövések legproblémásabb mellékterméke, amelyre a kutatók összpontosítottak, a fekete szén, más néven korom, amely elnyeli a napfényt és megtartja a hőt.
A NOAA szerint az űrrepüléshez használt rakéták jelenleg évente alapesetben 1000 tonna kormot bocsátanak ki. Feltételezve, hogy a szénhidrogén üzemanyaggal hajtott kilövések száma a következő 20 évben megtízszereződik – ami a szabályozó hatóság állítása szerint összhangban van a rakétaindítások jelenlegi növekedési ütemével -, a kutatók becslése szerint az ebből eredő hőmérsékletnövekedés változásokat okozhat a légköri keringésben és az ózon csökkenését, különösen az északi féltekén.
Ez pedig nagy probléma, mivel az ózon a sztratoszférában található, és a hőmérséklet és a keringés változásai erősen befolyásolják. Ha ezt kombináljuk azzal a ténnyel, hogy a sztratoszféra érzékeny a fekete szén még szerény mértékű növekedésére is, akkor az katasztrófához vezethet.
Az űrrepülések kibocsátása a NOAA szerint azért is potenciálisan károsabb, mint a repülőgépeké, mert ezek az egyetlen közvetlen emberi eredetű aeroszolszennyezés, amely a troposzféra felett van jelen, ahol a legnagyobb kárt okozhatja, különösen az ózonban. Bár még mindig évi 1000 tonna rakéta korom körül vagyunk, a NOAA által előre jelzett 10 000 tonna nem tűnik nagyon távolinak.
Természetesen lehetséges, hogy tisztább űrhajóhajtási módszereket fejlesztünk ki – de még akkor is elég lesz-e ez ahhoz, hogy ellensúlyozza az ipar tervezett növekedését? Miközben tehát az űrturizmus és az emberek Holdra szállása a célunk, lehet, hogy vissza kellene térnünk a Földre, szó szerint, és el kellene gondolkodnunk azon, hogy megéri-e a bolygónknak okozott potenciális károkat.
(Forrás: Futurism)