Gyémánteső eshet a bolygókon az egész világegyetemben − állítják a tudósok, miután rekonstruálták azt a furcsa csapadékot, ami az Uránusz és a Neptunusz mélyén keletkezik.

A tudósok korábban azt feltételezték, hogy a rendkívül magas nyomás és hőmérséklet a hidrogént és a szenet szilárd gyémánttá alakítja több ezer kilométerrel a jégóriások felszíne alatt. A phys.org írt az új kutatásról, ahol oxigént is tettek a keverékbe, és megállapították, hogy a „gyémánteső” gyakoribb, mint gondolták.

Az olyan jégóriások, mint a Neptunusz és az Uránusz, a Naprendszeren kívüli bolygók leggyakoribb formájának számítanak, ami azt jelenti, hogy a gyémánteső az egész univerzumban előfordulhat. Dominik Kraus, a németországi HZDR kutatólaboratórium fizikusa és a tanulmány egyik szerzője szerint a gyémántcsapadék egészen más, mint a földi eső.

A bolygók felszíne alatt feltehetően forró, sűrű folyadék van, ahol a gyémántok kialakulnak, és lassan lesüllyednek a több mint 10 ezer kilométerrel lejjebb lévő, potenciálisan Föld méretű kőzetmagokba. Ott a lehullott gyémántok hatalmas, több száz kilométeres rétegeket alkothatnak

– mondta Kraus az AFP Hírügynökségnek.

A folyamat megismétlésére törekedve a kutatócsoport a szén, a hidrogén és az oxigén szükséges keverékét egy könnyen hozzáférhető forrásban találta meg – a mindennapi élelmiszercsomagolások és palackok PET műanyagában. A kísérletnek tehát elvileg Coca-Cola-palackkal is működnie kellene.

Ezt követően a csapat egy nagy teljesítményű optikai lézert fordított a műanyagra.

A nagy mennyiségű oxigén ezeken a bolygókon segít elszívni a hidrogénatomokat a szénből, így valójában könnyebben alakulnak ki a gyémántok

− tette hozzá Kraus.

A nanogyémántokat egyre szélesebb körben alkalmazzák, ide értve a gyógyszeradagolást, az orvosi műszereket, a nem invazív sebészetet és a kvantumelektronikát.

A nanogyémántot jelenleg szén vagy gyémánt felrobbantásával állítják elő A lézeres gyártás tisztább és könnyebben ellenőrizhető módszert kínálhat rá

− mondta Benjamin Ofori-Okai, a SLAC tudósa és a tanulmány társszerzője.

Fotó: Shutterstock

A gyémánteső-kutatás egyelőre hipotetikus, mert az Uránuszról és a Neptunuszról meglehetősen keveset tudunk. Egyetlen űrszonda − a NASA Voyager 2 az 1980-as években − repült el a két jégóriás mellett, még mindig az általa küldött adatokat használják a kutatásban.

Most a NASA felvázolt egy lehetséges új küldetést a bolygókhoz, ami a következő évtizedben akár el is indulhat.