Minden ember ismeri az öt érzéket, azonban nem mindenki tudja, hogy van egy hatodik is, az úgynevezett interocepció.
Ez a testünk belső állapotának érzékelése. Segít nekünk érezni és értelmezni a belső jeleket, amelyek testünk létfontosságú funkcióit szabályozzák, mint például az éhség, a szomjúság, a testhőmérséklet és a szívverés. Bár nem nagyon veszünk róla tudomást, ez egy rendkívül fontos érzékszerv, mivel biztosítja, hogy a test minden apró részlete optimálisan működjön.
Tehát a hatodik érzékünk felszólit bennünket, ha a testünk egyensúlya megbomlik – például arra késztet minket, hogy italért nyúljunk, ha szomjasnak érezzük magunkat, vagy hogy levegyük a pulóvert, ha túl melegünk van.
Az interocepció pedig a mentális egészségünk szempontjából is rendkívül fontos. Ez azért van így, mert számos pszichológiai folyamathoz – többek között a döntéshozatalhoz, a szociális képességekhez és az érzelmi jóléthez – járul hozzá.
Az interocepció zavarairól még számos mentális egészségi állapotban is beszámolnak – beleértve a depressziót, a szorongást és az étkezési zavarokat. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy számos mentális egészségi állapotnak miért vannak hasonló tünetei, mint például az alvászavarok vagy a fáradtság.
Annak ellenére, hogy az interocepció mennyire fontos az egészségünk szempontjából, keveset tudunk arról, hogy a férfiak és a nők különböznek-e abban, hogy mennyire pontosan érzékelik testük belső jelzéseit.
Eddig azok a tanulmányok, amelyek azt vizsgálták, hogy a ciszgender férfiak és nők (olyan személyek, akiknek nemi identitása megegyezik biológiai nemükkel) másképp érzékelik és értelmezik-e a szívük, a tüdejük és a gyomruk interoceptív jeleit, vegyes eredményeket kaptak. Annak kiderítése, hogy léteznek-e különbségek, fontos, mivel javíthatja a mentális és fizikai egészséggel kapcsolatos különbségek megértését.
A kutatók 93 olyan tanulmány adatait kombinálták, amelyek férfiak és nők interocepcióját vizsgálta. Olyan kísérletekre összpontosítottak, amelyek azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan érzékelik a szív, a tüdő és a gyomor jeleit különböző feladatok során. Például néhány kutatásban a résztvevőknek meg kellett számolniuk a szívverésüket, míg másokban azt kérték tőlük, hogy észlelnek-e különbséget a légzésükben, miközben egy olyan eszközbe lélegeznek, amely megnehezíti a normális légzést.
A hosszas elemzés pedig azt találta, hogy az interocepció valóban különbözik a férfiak és a nők között. A nők a szívre (és bizonyos mértékig a tüdőre) összpontosító feladatokban szignifikánsan kevésbé voltak pontosak a férfiakhoz képest. Bár a szívverési feladatok között jelentős különbségeket találtak, a többi szerv esetében az eredmények nem voltak egyértelműek. Ennek oka lehet, hogy a vizsgálatoknak csak kis része vizsgálta a tüdő és a gyomor érzékelését, és a pontosabb adatok érdekében egy átfogóbb kísérletre lenne szükség.