Ha tudjuk, hogy mi mutálódhat, az az evolúció és a betegségek megértésére is hatással lehet szinte minden faj esetében.
Gyakori tévhit, hogy az evolúciónak van irányérzéke. Ezt az elképzelést a biológia-rajongók világszerte folyamatosan próbálják korrigálni. Egy új kutatás azonban rávilágít arra, hogy ebben a tévhitben lehet némi igazság, legalábbis több, mint amennyire eddig gondoltuk. Bár ez nem olyan egyszerű, mint a célzott mutáció, most úgy tűnik, hogy nem minden DNS egyforma, ha a mutálhatóságról van szó. Legalábbis nem egy virágzó útszéli gyomnövényben, az úgynevezett talirokfűben.
Úgy tűnik, hogy a mutáció alapvetően mégse véletlenszerű a genomban. Kiderült, hogy a mutáció a növény számára előnyös, ami alapjaiban megváltoztathatja a gondolkodásmódunkat a mutációkról. A laboratóriumi patkányok növényi megfelelőjét, a talirokot használták fel annak a feltételezésnek a tesztelésére, hogy a mutáció valóban véletlenszerűen oszlik el a genomban. 400 növényi vonal genomját elemezték, és meglepetésükre nem ezt mutatták az adataik. Ehelyett azt találták, hogy a növény genomjának bizonyos régiói sokkal hajlamosabbak voltak a mutációkra, mint mások.
Ez igaz maradt, akár a genetikai kód kódoló, akár nem kódoló részeit vizsgálták, ami arra utal, hogy a hatás nem a DNS egyes típusainak, hanem a régió egészének köszönhető. Úgy tűnik, hogy a talirok génjei körüli evolúciót nagyobb mértékben magyarázza a mutációs torzítás, mint a természetes szelekció. Ha ezt az eltérést később a természetes szelekció okozta volna, akkor az elemzés a megfigyeltnél több egyedi génváltozatot észlelt volna.
Mi több, az adatokból kiderült, hogy epigenetikai tényezők előre jelzik, hogy a genom mely részei kevésbé hajlamosak a mutációkra. Ez azt jelenti, hogy meg tudjuk jósolni, mely gének mutálódnak nagyobb valószínűséggel, mint mások. Ez pedig azért izgalmas, mert ezeket a felfedezéseket akár arra is felhasználhatjuk, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan védjük meg az emberi géneket a mutációtól.
(Forrás: ScienceAlert)