Egy új kutatás szerint az erdő tiszteletreméltó öreg fái kifejezetten fontosak annak érdekében, hogy az erdők sokszínűek, egészségesek és hosszú életűek maradjanak.

A „nagyöreg” fák magukban hordozzák az évszázados változások kezelésében szerzett szívósságot és tapasztalatot, valamint a közvetlen környezetükben megőrzött életre szóló ökológiai kölcsönhatásokat– olvasható a Science Alert cikkében.

A tudósok több korábbi tanulmányból extrapolált modellek segítségével felmérték, hogy jellemzően hány fa éri el a faöregség szokásos határát, majd elemezték, hogy az ősi fák milyen hatással vannak a körülöttük lévő növényvilágra.

A tanulmány szerint kifejezetten kevés fa – az állomány kevesebb mint egy százaléka – éri el az ősöreg státuszt; viszont ezek a fák akár 10-20-szor is nagyobbra nőhetnek, mint az erdő egészének átlaga.

A kiugró példányok azokból a fajtákból kerülnek elő, amelyeknek nincs megszabott élettartamuk, mint például az embereknek. Az ősöreg fák a génjeik miatt lényegében minden körülményt képesek átvészelni – amíg egy nap el nem fogy a szerencséjük.

Minél tovább élnek azonban, annál nagyobb az esélye, hogy a szinte halhatatlan géneket továbbadják az új generációnak.

Megvizsgáltuk az idős erdőkből évezredek alatt kialakuló demográfiai mintázatokat, és a fák egy nagyon kis hányada élettörténetileg rendkívül szerencsés, és sokkal magasabb életkort képesek elérni el, ami évszázadokon átívelő környezeti ciklusokat hidal át. Modelljeinkben ezek a ritka, ősi fák létfontosságúnak bizonyulnak az erdő hosszú távú alkalmazkodóképessége szempontjából, mivel jelentősen kiszélesítik a populáció általános genetikai sokféleségének időbeli terjedelmét.

– mondta Chuck Cannon botanikus, az illinois-i Morton Arborétum munkatársa.

Más szóval, a nagyon idős fák lényegében mindent láttak – és ez a fák genetikájába beírt tapasztalat átragad a fiatalabb fákra, amikor új magokat ültetnek. Egyes esetekben több ezer év tapasztalata adható tovább.

Az idő próbáját kiálló fák azonban nem csak genetikai és biológiai sokféleségük miatt fontosak. A kutatók szerint menedéket nyújtanak a veszélyeztetett fajoknak is, és jobban elnyelik a szén-dioxidot, mint a fiatalabbak.

Ma már nem meglepetés, de az ősöreg fákat is komoly veszély fenyegeti. Ráadásul az éghajlatváltozás mellett a világméretű erdőirtás is tizedeli őket, és fák pusztulási aránya minden erdőtípusban növekszik.

A kutatók az ősi fák kiirtását az állatfajok kiirtásához hasonlítják, mivel ha egyszer eltűnnek, nem térnek vissza. Még a később ugyanolyan idős fáknak sem lesz ugyanolyan evolúciós története, mint amilyen az ősfáknak volt.

A kutatás a Nature Plants című folyóiratban jelent meg.