A technológia ugyanakkor még mindig tele van technikai és etikai problémákkal.
2022 január 7-én sebészek először ültettek át egy genetikailag módosított sertésszívet egy élő emberbe. A műtét a xenotranszplantációt, a fajok közötti szervátültetést egy vad sci-fi álomból a valóságba emelte. Ez egy olyan mérföldkő, amely megnyitja az utat ahhoz, hogy még több ember kaphasson állati szerveket, pótolva a donorszervhiányt, és potenciálisan több százezer életet menthet meg vele. A tudósok javában dolgoznak már azon, hogy a hasonló műtétek rutinbeavatkozásokká váljanak. A technológia ugyanakkor még mindig tele van technikai és etikai problémákkal.
A műtéten átesett férfi gondos megfigyelésével azonban a tudósok remélik, hogy a jövőbeni xenotranszplantációkat segítő, eddig soha nem látott mennyiségű adathoz juthatnak hozzá. A xenotranszplantációk jövőbeli növekedésének kilátása bioetikai tűzvihart gerjeszt ugyanakkor. Vajon etikus-e sertéseket tenyészteni, hogy lényegében emberi szervrészeket helyettesítsenek? Bár a sertések népszerű táplálékforrásnak számítanak, meglepően intelligens lények, amelyeknek az emberi szervdonorokkal ellentétben nincs beleszólásuk a folyamatba.
A szívet a Revivicor biztosította, egy virginiai székhelyű cég, amely nagyjából két évtizede foglalkozik sertésszervek tervezésével. A Revivicor az éllovas ebben. A vállalat készségesen dolgozik egy új, klinikai minőségű, FDA-szabványoknak megfelelő létesítményen, hogy növelje a sertéstermelést, és a cél a 2023-as indulás. Mások viszont már a nyomában vannak. Az eGenesis például a PERV-problémával foglalkozik, olyan sertések genetikai szerkesztésével, amelyek nem képesek átadni ezeket a vírusokat az emberi befogadóknak. Az új-zélandi székhelyű Nzeno veseátültetésre szánt sertéseket tenyészt.
Na de mi van, ha vannak alternatívák, például 3D nyomtatott szervek? Egyelőre a technológia még erősen kísérleti és kockázatos. A kudarc, ahogyan azt egy korábbi tragikus esetben láthattuk, kínhalálhoz vezethet. David Bennett pedig az első ember lesz, aki megtapasztalja a sertésvírusok kockázatát, amit a csapat szorosan nyomon követ. Egy másik égető kérdés az, hogy kinek kellene engedélyezni a hozzáférést, vagy ki kerülhetne a xenotranszplantációs lista élére? A veseátültetésre szoruló emberek például általában dialízisre kerülhetnek, amíg emberi donorszervre várnak. Ez egy kimerítő folyamat. De vajon ez igazolja-e az állati transzplantáció veszélyeit?
(Forrás: SingularityHub)