Megköszönhetjük az ókori Egyiptom kiváló mérnökeinek ezt a földrajzi alakzatot.

A Föld fölött 400 kilométerre emelkedő űrhajósok a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén tavaly májusban lenéztek bolygónkra, és egy szív alakú oázist láttak virágozni az egyiptomi sivatagban. Valentin-nap alkalmából pedig űrbéli barátaink a NASA Föld-megfigyelőközpontjának honlapja jóvoltából különleges ajándékként az egész bolygó számára megosztották a lenyűgöző képet.

A Faiyum-oázis néven ismert, buja szív a sivatagban valójában egy széles vizes medence, amely 1200 négyzetkilométeren terül el, körülbelül másfélszer akkora területen, mint New York City öt kerülete. Bár ma már közel sem olyan népes, mint a Nagy Alma, az oázis a NASA szerint nagyjából 8000 éve tartja fenn az emberi életet, és az ókori történelem néhány legambiciózusabb mérnöki teljesítményének színhelye volt.

A közeli Nílus természetes csatornája, a Bahr Yussef által táplált oázis egykor a Moeris-tó nevű csillogó tó volt. A University College London földrajz tanszéke szerint a tó léte a Nílus szezonális áradásaitól függött. Amikor a Nílus árvize túl alacsony volt, az ókori Egyiptom uralkodói néha merész intézkedéseket hoztak. Bizonyítékok vannak arra, hogy a mintegy 4000 évvel ezelőtt élt fáraók sora egy különösen súlyos vízhiányt úgy kezelt, hogy a Bahr Juszefet megnagyobbították, hogy kézi erővel juttassák vissza a vizet a régióba.

Ez volt az egyik legkorábbi nagyszabású nemzeti hidrológiai projekt a világon. Az ősi tó ma a jóval kisebb Qarun-tó néven él tovább. Az ókori mérnöki munkáknak köszönhetően a régi Moeris kiterjedt tómederének többi része ma is termékeny oázis, amely számos falut, várost, farmot és gyümölcsöskertet tart fenn.

(Forrás: Space.com)